Halálos divattrendek II.
2014. szeptember 2. 12:02
Muszlinbetegség
A 18-19. század fordulóján pikáns divat hódított Európában: a muszlin, amely még a 17. században jelent meg az öreg kontinensen. (Elsőként Moszul városában láttak ilyet az európai kereskedők, ezért nevezték el így, azonban a szövet Indiából eredeztethető.) A közel-keleti, főként fehér színű, jól szellőző, ám igen áttetsző és sokat láttató finomszövésű anyag praktikus volt a forró égövi országokban, azonban a mérsékelt éghajlatú területeken élő nők egészségére káros hatást gyakorolt.
Ebben a néhány évtizedben a fűző kevésbé volt elterjedt, helyette a test természetes alakjának kidomborítása számított divatosnak. A leheletvékony muszlinból készült ruha alatt a szebbik nem tagjai csak egy vékony, testszínű selyemtrikót viseltek, és gyakran mezítláb jártak-keltek a házban. A téli hónapokban rendezett bálok után a fiatal lányok tömegével lettek influenzások, felfáztak, sőt sokan - az akkor még halálos - tüdőgyulladást is kaptak, amit a felelőtlen öltözködési trend miatt "muszlinbetegségnek" hívtak.
Madame Recamier-nek ez nem a hálóruhája, hanem az otthoni muszlinviselete
Nem segített a halálos trendet visszaszorítani a forradalmi Franciaországban hozott törvény sem, amely a fényűzést korlátozandó kimondta: egyik ruhadarab sem lehet 3,5 kilogrammnál nehezebb. Nos, a muszlinanyag nem volt az - 1803-ban állítólag emiatt tört ki Párizsban a híres influenzajárvány. Az egészségtelen divatnak Napóleon vetett véget, aki betiltotta az indiai batiszt és a muszlin behozatalát. Ezzel a lépésével a francia császárnak nem csupán a lyoni selyemgyártást sikerült felélénkítenie, de a fiatal francia lányokat is megmentette a "fagyhaláltól".