Hitler és Sztálin ismét Lengyelország ellen
2014. július 30. 12:36 Csernus Szilveszter
Miért volt fontos a németeknek Varsó?
Bár a németeket meglepetésként érte a felkelés - a Főkormányzóság titkosszolgálata igen rossz munkát végzett -, mégis tudták, hogy a közeljövőben számolniuk kell vele. Hadvezetésük elhatározta, hogy Varsót mindenáron megtartja. De miért volt szükségük a németeknek egy lázongó városra kilométerekre a fronttól úgy, hogy híján voltak a nélkülözhető erőknek?
A kérdésre a stratégiai megfontolások adják meg a választ. Varsó ugyanis a lengyelországi közlekedéshálózat csomópontjaként - vasútjai miatt - kulcsfontosságú volt a keleti front védelmében, Lengyelország elvesztését követően pedig már Berlin kapui elé került volna a front. A stratégiai jelentőségen túl meg kell jegyezni, hogy győzelemben még mindig hívő nemzetiszocialisták „Lebensraum"-jának is útjában állt a lengyel főváros.
A Honi Hadsereg leginkább az angolszász segítségben bízott. Bór tábornok július 25-én kódolt üzenetet küldött Londonba, melyben a hamarosan kirobbanó harcokhoz kért támogatást a levegőből ejtőernyős egységek, hadianyag és egyéb ellátás formájában. A Vörös Hadsereg eközben nagyon megközelítette a lengyel fővárost: a front ágyúdörgéseit már hallották a varsóiak, amikor a felkelésre készültek.
Július 27-én a városban elhelyezett hangosbeszélőkön Ludwig Fischer, a Főkormányzóság kormányzója árokásási feladatokra utasította a varsóiakat, százezer „önkéntest" várva. Másnap Antoni Chruściel - fedőnevén: Monter ezredes -, a Honi Hadsereg varsói területi parancsnoka megfújatta a riadót és kihirdette a mozgósítást a felkelésre. Az árokásásra alig mentek el, ami jelezte, hogy a fegyveres konfliktus elérhető közelségbe került.
Július 29-én a sztálinista ellenállók is színre léptek. A nyugatbarát lengyelek és az emigráns kormány „riválisa", a kommunista Lengyel Népi Hadsereg intézett felhívást a varsóiakhoz, amelyben a Honi Hadsereg lába alól akarta kihúzni a talajt. A plakátok szerint a Honi Hadsereg vezetése gyáván megfutamodott, így a felkelés vezetése a szovjetbarát ellenállókra maradt. A Moszkvából sugárzott kommunista lengyel rádió is hasonlóan agitált. Az, hogy a lengyel kommunisták is elrendelték a mozgósítást, azt a hamis reményt keltette a varsóiakban, hogy a Vörös Hadsereg segítsége biztosra vehető.
Július 30-án már olyannyira lazult a német megszállás, hogy szinte nyíltan terjesztették a földalatti mozgalom sajtótermékét, a szamizdat Biuletya Informacynyt („Tájékoztató Katalógus"). Július utolsó napján Hitler Rainer Stahel repülőtábornokot küldte a város védelmének irányítására, ugyanis a felkelés már igencsak a levegőben lógott. A tölgyfalombokkal kiegészített Vaskereszt-birtokos Stahel a városi védelem szakértője volt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
