A trónörökös, aki nem szerette a népeit
2014. június 27. 18:49
Mit akart a Belvedere-kör?
Az általa támogatott Franz Conrad von Hötzendorf preventív háborúban gondolkodott, ezt a látszólagos ellentmondást mennyire sikerült feloldania Ferenc Ferdinándnak?
Azt hangsúlyozni kell, hogy a trónörökösnek formailag semmi köze a politikához. Egyszerűen nem volt szabad a politikába beleavatkoznia, amire egyrészt az alkotmányos rendszer volt a garancia, másrészt Ferenc József féltékenysége. Az uralkodó soha semmit nem engedett ki a jogköréből, ráadásul nem szerette Ferenc Ferdinándot. Időnként a fiára gondolt és tett olyan megjegyzéseket, hogy Ferenc Ferdinánd a nyomába sem ér Rudolfnak. Ennek ellenére a Ferenc Ferdinánd személye körül csoportosult műhely az osztrák politikai elitben kereste azokat a személyiségeket, akiket a trónra jutás után fel lehet majd használni. És itt jön a képbe Hötzendorf is, amennyiben támogatta, biztatta őt, de rendre azzal a helyzettel találta szembe magát, hogy ha nincs direkt hatalma a trónörökösnek, akkor az ő embereinek a tényleges helyzethez és a császárhoz, Ferenc Józsefhez, illetve a két kormányhoz kell alkalmazkodniuk. Bizalmasai idővel ezért Ferenc Ferdinánd szemében kegyvesztettekké váltak, hiszen akaratlanul is eltávolodtak tőle.
Ferenc Ferdinánd egy ceyloni (ma Srí Lanka) vadászaton
Hötzendorf úgy gondolta, a birodalom megerősítését egy Szerbia erejét megtörő preventív háború szolgálná, ráadásul visszatérően egy Olaszország elleni háborúban is gondolkodott - hiába volt Róma tagja Németország mellett a hármas szövetségnek, valójában álszövetségesnek számított. Ferenc Ferdinándnál azonban inkább az Oroszország, Németország és Ausztria-Magyarország által közösen biztosított stabilitás volt a fontos. Kemény szavakat sokszor használt - persze csak szűk körben -, olykor gorombán fogalmazott, ez azonban meglátásom szerint éppen a mértékletességet és az óvatosságot volt hivatott eltakarni.
Mennyire lehetett hatalmi pólusként tekinteni az általa fémjelzett Belvedere-körre?
Befolyásos volt, de formailag már nem. Sok jó nevű, magas rangú, részben sértett embernek volt a gyülekezőhelye, ahol a magyarországi nemzetiségi vezetők is feltűntek. Közülük két nevet szokás ismerni: Milan Hodža szlovák politikusét és a későbbi román miniszterelnököt, Alexandru Vaida-Voevodot. Ki kell emelni, hogy a Ferenc Ferdinándhoz kötődő emberek egész sora kerül majd be 1916 végétől - miután IV. Károly kerül trónra - vezető tisztségekbe a birodalom osztrák felében. Hozzáteszem, Magyarországon nem, mert itt Ferenc Ferdinándnak nem volt befolyása - bár éppenséggel lehetett volna.
A Belvedere-műhely egy titkos, bizalmas csoportosulás volt: spekulált, adatokat gyűjtött, próbált szervezkedni. Ferenc Ferdinándnak magyar bizalmasa is volt, Kristóffy József, a Fejérváry-kormány egykori belügyminiszterének személyében, aki miután kikerült a politika fősodrából - mint sértett ember - megbecsülésnek érezte, hogy a trónörökös környezetének tagja lett. Az iratokból persze tudjuk, hogy őt sem szerette Ferenc Ferdinánd, de elmondhatjuk, hogy mégiscsak volt magyar tanácsadója. S hogy visszatérjek a kérdéséhez: mi történik, ha egy ilyen ember megszerzi a trónt? Hadd idézzek egy esetet. 1911-ben megkérdezi a német nagykövet Khuen-Héderváry Károly akkori miniszterelnököt, hogy - ismerve a feszültségeket - mi lesz akkor, ha Ferenc Ferdinánd trónra kerül. Mire a kormányfő: "megmondom én magának, mi fog történni: nem fog történni semmi"- közölte, hozzátéve, hogy majd fokozatosan meg fogják barátkoztatni Ferenc Ferdinándot a magyar viszonyokkal.
Ez valószínűleg ebben a formában illúzió volt, de az bizonyosnak látszik, hogy a jó eszű, mégiscsak felelősen gondolkodó ember uralkodóként másként viselkedett volna. Azt az előbb felvázoltakból is sejthetjük, hogy Ferenc Ferdinánd trónra kerülése egy sereg problémát jelentett volna, mindenekelőtt a magyar elit számára. Nem lett volna jó uralkodó - bár vannak eltérő vélemények -, még az egyik vele szimpatizáló osztrák kutató is egy olyan formulát használt vele kapcsolatban, amely nagyjából úgy hangzott, hogy Ferenc Ferdinánd nem lett volna más, mint Ferenc József "erélyesebb kivitelben".
Ferenc Ferdinánd frigyét rangon alulinak minősítették, az uralkodó pedig csak hosszú vita nyomán bólintott rá a házasságra. Mennyire romlott meg ezt követően a már addig sem túl felhőtlen kapcsolata a trónörökösnek nagybátyjával?
Mint tudjuk, Ferenc Ferdinánd az uralkodó akarata ellenére vette feleségül a cseh Chotek Zsófiát. Ehhez támogatásra volt szüksége, kézzel írt, könyörgő hangú levelekben kérte Széll Kálmántól, segítsen abban, hogy az uralkodó elfogadja a házasságát. Részben az ilyen levelek lágyították meg Ferenc József szívét - már amennyire az ő szívét meg lehetett lágyítani. Ott volt az is, hogy nem kockáztathatta meg, hogy az akkori trónörökös is netán szerelmi okból öngyilkosságot kövessen el.
Mint ismeretes, Ferenc József csak morganatikus házasság megkötését engedélyezte unokaöccsének: eszerint a feleség nem egyenrangú, az e házasságból születendő gyermekei pedig ki lesznek zárva a trónöröklésből. A magyar Országgyűlésben is kifogásolták ezt az eljárást, mondván, a magyar törvények nem ismerik a házi törvényeket. A viszonyuk azonban nem romlott tovább. Ferenc József rideg, "politikusi" uralkodó volt, aki számára ezek az aspektusok nagyon kevéssé számítottak, ritkán tett kimondottan szubjektív megjegyzéseket. Bár nem szerette Ferenc Ferdinándot és kifejezetten a Belvedere-kört, természetesnek tekintette és elfogadta, hogy idővel olyan utód lesz unokaöccséből, aki jól el fogja látni hivatalát.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
