Dózsa izzó vaskoronája – a nemesek bosszúja
2014. április 24. 14:41 Csernus Szilveszter
Nemesi kannibalizmus
A felkelést tehát nem a gyengekezű király, hanem a nemesek verték le saját erejükből, ami előrevetítette, hogy a király a megtorlásba sem tud majd beleszólni. Az egyértelmű volt, hogy a vezérekre halálbüntetés vár, de az sem akármilyen formában; a kor kegyetlen volt, ahogy a felkelés is, de ami azután következett, az a kortársakat is meglepte.
Dózsa György kivégzésére valamikor júliusban került sor Temesvárott. Amíg a vezért egy földalatti veremben tartották, már készülhettek valamire, mert testőrségének negyven tagját közben éheztették. Ezalatt Szapolyai és Báthori megtették a kivégzés előkészületeit. A keresztes vezér előtt öccse, Gergely kivégzésére került sor, aki részére György bátyja kegyelmet kért (legalábbis könnyű halálnemet), amit Gergely viszautasított: ő bátyja sorsában akart osztozkodni. A végzetes napon Dózsát a hóhér félmeztelenre vetkőztette, majd egy fa-trónszékhez kötözték. Az izzó vastrónt nem említik a források, az csak utólag kialakult legenda, amit Petőfi Sándor: A nép nevében c. versében még elterjedtebbé tett. Egyébként egy felhevített vastákolmányt megközelíteni sem lehet, nemhogy odavezetni és rákötözni valakit.
Dózsa végignézte öccse lefejezését - megkönnyebbülvén a „kegyes” végrehajtáson. De vele szemben már nem ismertek kegyelemet a győztesek. Temesvár közönségének figyelme közepette ráerőltettek Dózsa fejére egy abroncsból rögtönzött, előre felhevített vaskoronát. Dózsa a legtöbb történetíró szerint egy hang nélkül tűrte a kínzásokat, míg egyikük szerint vér (vagy hasonló) patakzott ki orrán és fülén. A legembertelenebb csak ezután következett: elővezették tömlöcükből a 9 életben maradt hajdú-testőrt, majd felszólították őket, hogy egyenek vezérük felhevített fogóval letépkedett húsából. Hármójukat, kik vonakodtak az emberevésre, helyben felkoncoltak, míg a hat életben maradtnak büntetlenséget ígértek, ha részt vesznek a kegyetlen elrettentésben.
Verancsics Antal zenéről és Dózsa körbetáncolásáról is ír - szerinte a hajdúknak körönként kellett egyet harapniuk vezérükből. A szenvedést némán tűrő Dózsa ekkor megszólalt: „kutyakölyköket neveltem magamnak...”. Verancsis beszámolójában egy különleges kútfőt is említ, miszerint neki ezeket gyermekkorában az egyik (már öregember) túlélő mesélte, aki úgy menekült meg annak idején, hogy evett Dózsa húsából.
Székely Dózsa György testét ezt követően lefejezték, majd felnégyelték. Fejét Szeged, testének darabjait pedig Fehérvár, Buda, Pest és Nagyvárad városkapuira szegezték. A nemesekkel szemben elvileg nem lehetett kegyetlen, megalázó kivégzési módokat alkalmazni, de az 1400-1500-as években több hasonlóan kegyetlen (bár a kannibalizmust nélkülöző) kivégzésről tudunk szerte Közép-Európában.
Dózsa Gergely testét szintén felnégyelték, a legtovább kitartó Lőrinc papot pedig máglyán égették meg, ugyanakkor mások szerint neki sikerült az erdőkön keresztül eltűnnie. A felbujtókra, tisztekre, alvezérekre mind karóba húzás, vagy más szörnyű halálnem várt - Temesvárt egyenesen karóerdő vette körül.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
