Dózsa izzó vaskoronája – a nemesek bosszúja
2014. április 24. 14:41 Csernus Szilveszter
Mi volt a felkelés célja?
Az ország elfoglalása ekkora seregnek katonailag lehetetlen volt - ezt ők maguk is jól tudták. A királyság megdöntése tehát nem szerepelhetettt Dózsáék céljaként. Logikusabb az az állítás, hogy Dózsáék a „közös ellenség”, a török ellen akartak vonulni és sikereket elérni. Egy győztes sereg, amely nemcsak Magyarországnak, de a keresztény világnak is jó szolgálatot tesz, jutalma nem maradt volna el. Hunyadi Jánost és Dózsa Györgyöt - már csak hadászati tehetségük alapján is - persze értelmetlen összehasonlítani, ám elképzelhető, hogy eleinte Dózsa így képzelte el a paraszti jogok érvényesítését.
A legelfogadhatóbb magyarázatnak az tűnik, hogy minden régióban megkísérelték felőrölni és engedményekre kényszeríteni a nemességet, ahogy azt Budai Nagy Antal is tette Erdélyben 76 évvel azelőtt. Más kérdés, hogy az Erdélyben kivívott jogokat a nemesség nem tartotta be, hanem ismét fegyverhez nyúlt.
Romsics Ignác a forrásokat összevetve a nemesi kiváltságok eltörlésében látja Dózsáék célját, ami a huszita mozgalmakhoz hasonlítható. A nemesi oklevelek elégetése is a fennálló jogrend eltörlésére való törekvést bizonyítja.
Katonailag a felkelés bukásához, leveréséhez elsősorban a keresztes seregek szétszórtsága járult hozzá. Dózsa minden égtáj felé küldött egy-egy sereget, hogy terjesszék ki a felkelést, ami bár részben sikerült is, a fősereget rendkívül meggyengítette. Ezzel bár elérték, hogy 37 vár, illetve város került a keresztesek kezére, vagy állt melléjük Gönctől-Szalánkeménig és Soprontól az erdélyi Besztercéig, ez csak szétforgácsolta erőiket.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
