1989. március 15: a diktatúra halottas menete
2014. március 14. 15:00 Németh Máté
A március 15-i ünnepség jelentősége a későbbiekben
Az 1989-es ellenzéki megemlékezés a rendszerváltás történetének egyik fontos állomása volt, ez ugyanis hatással volt az MSZMP és az ellenzéki szervezetek későbbi politikájára is. A tömegek támogatását látva a demokratikus átmenetet sürgető erők eldöntötték, hogy a későbbiekben összehangolják tevékenységüket és együttesen fognak fellépni követeléseikkel, hiszen így hatékonyabban tudják képviselni azokat.
Kónya Imre még ezen a napon, az eseményekből erőt merítve fogalmazta meg felhívását a legjelentősebb ellenzéki szervezetek tanácskozására. A magyarországi független szervezetekhez intézett javaslatában a tanácskozás mellett a legégetőbb megtárgyalandó kérdésekről is szólt, így az átmenet fontos elemiről, a választójogról, de megemlítette a bős-nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozást is. Ennek következtében született meg a Független Jogász Fórum kezdeményezése folytán március 22-én az Ellenzéki Kerekasztal (EKA), amely az államhatalommal szemben határozta meg magát, mint a később tárgyalásokon a magyar társadalmat képviselő szervezet. Ez az erő egységesen fellépve lett ellenpólusa a hatalmat kézben tartó MSZMP-nek.
Közben az állampárt pluralizálódása is megindult, a leginkább Grósz Károly által képviselt konzervatívok mellett gyarapodott a párton belüli reformgondolkodók száma, akiknek március 15-e után kényszeredetten kellett tudomásul venniük, hogy társadalmi támogatottságuk az ellenzékhez képest elenyésző. Az MSZMP - miután továbbra sem járt sikerrel az ellenzéki erő megbontására irányuló politikája - kénytelen volt áprilisban előkészítő tárgyalásokba bocsátkozni az EKA-val a demokratikus átmenettel kapcsolatban.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
