1989. március 15: a diktatúra halottas menete
2014. március 14. 15:00 Németh Máté
A politikai változások időszaka
Az 1989-es év - amelyet szűkebb értelemben a rendszerváltás évének tekinthetjük - elején több olyan esemény is történt, amely a ’48-as ünnepség fokozott jelentőségét adta. Az év elején, januárban Pozsgay Imre rádiónyilatkozatban jelentette ki, hogy az 1956-os eseményeket népfelkelésként, és nem ellenforradalomként kell értékelni. A bejelentést megtárgyaló MSZMP Központi Bizottsága február 10-11-i ülésének határozata elfogadta a megállapítást, és közölte, „hogy a demokratikus hatalomgyakorlás…a többpártrendszer keretei között érvényesüljön”. Néhány nappal később a független ellenzéki szervezetek a Központi Bizottság határozatát - így az ’56-os állásfoglalást, amelyet előrelépésnek, de korántsem kielégítőnek értékeltek (a párt hivatalosan még nem tekintette forradalomnak az eseményt), valamint a többpártrendszer elfogadását - közös nyilatkozatban üdvözölték.
Németh Miklós kormányfő, valamint Nyers Rezső és Pozsgay Imre államminiszterek az MSZMP KB ülésén
Ilyen előzmények mentén közeledett március 15-e. Az államhatalom, az MSZMP Központi Bizottsága február végén, március elején kétoldalú tárgyalásokat indítványozott több ellenzéki szervezettel az együttműködés érdekében. A különtárgyalások felvetették annak gyanúját, hogy az MSZMP megosztó politikát akar folytatni, ún.”szalámitaktikát” alkalmazva kívánja gyengíteni az ellenzéket. Az elképzelés nem járt sikerrel, a rendszer ellenzőiben azonban felmerült annak lehetősége, hogy a szervezetek közötti szorosabb együttműködéssel hatékonyabban lehetne képviselni álláspontjukat. Ennek egyik első állomása lehetett egy olyan megemlékezés, amely mondanivalóját tekintve is aktuális, esetleg tömegdemonstrációval is szolgálhat és amelyen együtt, egységben ünnepelhetnek a demokratikus erők.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
