Kukoricára épülő mezőgazdaságot folytattak a prekolumbiánus Brazíliában
2026. július 18. 13:43 Múlt-kor
A prekolumbiánus korabeli brazil Cerrado nagy nyílt téri falvaiban a korábban feltételezett vadászó-gyűjtögető életmód vagy az intenzív monokultúra helyett egy rendkívül fejlett, kukoricára épülő polikultúrás mezőgazdaságot folytattak az őslakosok. Az Eliane Chim vezetésével elvégzett átfogó izotópos és archeobotanikai elemzés alapjaiban írja felül a dél-amerikai trópusi szavanna ősi társadalmainak élelmiszer-termeléséről és fenntartható tájhasználatáról alkotott eddigi tudományos konszenzust.
A kutatócsoport a késő holocén időszakra fókuszálva több mint száz, harminchét különböző régészeti lelőhelyről - köztük a Cerrado, a Caatinga és az Atlanti-parti esőerdő (Mata Atlântica) régióiból - származó emberi maradványt vizsgált meg. A szakemberek a fogakból és csontokból kinyert stabil szén-, nitrogén- és oxigénizotópok elemzését radiokarbonos kormeghatározással és archeobotanikai leletekkel ötvözték.
Az eredmények egyértelműen bizonyítják, hogy a nyílt téri, nagy kiterjedésű falvakat lakó közösségek étrendjének jelentős részét a kukorica tette ki. Ezzel szemben a velük egy időben, a közeli sziklamenedékekben élő népesség jóval diverzifikáltabb, a kukoricát alig tartalmazó étrenden élt. Mivel ezek a csoportok azonos ökológiai környezetben léteztek, a különbség egyértelműen az eltérő kulturális hagyományokra és gazdasági stratégiákra vezethető vissza.
A felfedezés egy évtizedes régészeti vitát zár le a brazil trópusi szavanna, a Cerrado prekolumbiánus társadalmainak életmódjával kapcsolatban. A tudományos diskurzus korábban két szélsőség között mozgott: a kutatók vagy rendkívül mobilis vadászó-gyűjtögetőkként, vagy az adott területen letelepedett, kizárólag egyetlen növényre támaszkodó, intenzív monokultúrás földművesekként írták le ezeket a népeket.
Patrick Roberts, a Max Planck Geoantropológiai Intézet professzora rámutatott: a mostani adatok igazolják, hogy a kukoricatermesztés egy ellenálló, polikultúrás élelmiszer-termelési rendszer része volt, amelyben a háziasított növényeket a vadon termő fajokkal és a helyi ökológiai ismeretekkel ötvözték.
A dél-amerikai régészetben a prekolumbiánus földhasználat és az őslakos innovációk vizsgálata során eddig elsősorban az Amazonas-medence állt a figyelem középpontjában. André Strauss, a São Pauló-i Egyetem Régészeti és Néprajzi Múzeumának professzora szerint a kutatás rávilágít arra, hogy a hatalmas biodiverzitással rendelkező Cerrado térsége az Amazonashoz hasonlóan az őslakos innovációk egyik legfőbb központja volt.
A nagy kiterjedésű falvakat fenntartani képes, ökológiailag tudatos mezőgazdaság nemcsak a múltbeli élelmiszer-termelés megértéséhez járul hozzá, hanem bizonyítja az őslakos közösségek évszázadokon át tartó, fenntartható tájformáló tevékenységét a világ egyik leggazdagabb trópusi ökoszisztémájában.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
