Régészek bizonyították a ligurok kényszerkitelepítését
2026. július 17. 18:35 Múlt-kor
A Római Birodalom i. e. 2. századi, kényszeráttelepítésekre épülő birodalomépítő stratégiájának egyedülálló régészeti bizonyítékait azonosította egy nemzetközi kutatócsoport a mai olaszországi Campania régióban. A Berlini Szabadegyetem munkatársai, Sina Clara Lehnig és Nikola Babucic által vezetett kutatás elsőként térképezte fel az apuáni ligurok (Ligures Baebiani) kitelepített közösségének települését, fizikai valósággá formálva a Titus Livius római történetíró által megörökített, tömeges deportálási eseményt.
A kutatók az UPROOTED elnevezésű projekt keretében magnetométeres méréseket végeztek a Macchia di Circello nevű lelőhelyen. A modern geofizikai eljárással ásatások nélkül, a felszín alatti mágneses anomáliák detektálásával térképezték fel az egykori város mintegy öt hektáros területét. A műszerek egy komplex, fénykorában tizennégy hektárra kiterjedő városi struktúrát rajzoltak ki, amelynek gerincét egy északnyugat felé tartó, ősi transzhumáló pásztorútvonallal egybeeső főutca adta.
A tengely mentén nagyméretű, a római elit lakáskultúráját idéző, itáliai típusú átriumos házak, a központban pedig fürdők, tavernák és egy templom alapfalai rajzolódtak ki. A főúttól délre egy 80-szor 60 méteres, feltehetően közösségi vagy gazdasági funkciót betöltő épületegyüttest, vélhetően egy állatpiacot is azonosítottak a szakemberek.
A felszín alatti adatok a római imperializmus egyik legdrasztikusabb adminisztratív lépését dokumentálják. Titus Livius A római nép története a város alapításától (Ab urbe condita) című műve szerint a szenátus i. e. 180-ban és 179-ben mintegy 47 ezer apuáni ligurt szakított ki északnyugat-itáliai otthonából, a mai Magra és Vara folyók völgyéből. A lakosságot büntetésből, amiért évtizedeken át hevesen ellenálltak a római expanziónak, több száz kilométerrel délebbre, a korábban meghódított Samnium vidékére deportálták.
Az áttelepítéssel Róma kettős stratégiai célt ért el: egyrészt kiürítette az északi területeket az új római coloniák (Luna és Luca) alapításához, másrészt a fontos kereskedelmi útvonalak mentén fekvő új, Ligures Baebiani néven ismertté vált település létrehozásával fellendítette Samnium gazdaságát.
A tanulmány szerzői hangsúlyozzák, hogy a meghódított népek tömeges deportálása nem elszigetelt incidens, hanem a területi ellenőrzés megszilárdításának szisztematikus birodalmi eszköze volt a Római Köztársaság korában. A lelőhely különlegességét az adja, hogy a történeti források és a régészeti adatok ritka átfedést mutatnak, lehetővé téve a kényszermigráció hosszú távú társadalmi hatásainak vizsgálatát.
A kutatócsoport a jövőbeli feltárások során az előkerülő kerámiaanyagok újraértékelésével és a mindennapi életmód vizsgálatával arra keresi a választ, hogy a kitelepített ligur közösség miként őrizte meg identitását az új környezetben, és hogy az őslakos szamnisz populáció jelen volt-e még a térségben a deportáltak érkezésekor.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
