1989. március 15: a diktatúra halottas menete
2014. március 14. 15:00 Németh Máté
Nagy tömegek a régi-új piros betűs ünnepen
A hatalom birtokosai szerették volna megakadályozni, hogy az ellenzék a megemlékezésből politikai előnyt tudjon kovácsolni egy saját maguk által szervezett rendezvényen, így olyan felhívást tettek közzé, amelyben mindenkit felszólítottak az együttes ünneplésre. Egy ilyen akció a párt elfogadottságát demonstrálhatta volna, amellett, hogy adott esetben a világos határok elmosódására is alkalmat jelenthetett volna a hatalom birtokosai és a demokratikus átmenet iránt elkötelezett ellenzéki erők között.
Állami és társadalmi vezetők állnak a Nemzeti Múzeum előtt, a Múzeumkertben tartott március 15-i nagygyűlésen
Ez utóbbiak a kezdeményezést elutasították, mondván, hogy nem akarnak olyan emberekkel közösen ünnepelni, akik korábban március 15-ét egyszerű hétköznappá minősítették, illetve a békés felvonulókkal szemben karhatalmi intézkedéseket vetettek be. A két oldal így külön-külön tartott megemlékezést. Az áhított seregszemle létrejöhetett, amelynek eredménye az lett, hogy az ellenzék által szervezett ünnepségre ötször annyi ember volt kíváncsi, mint a hivatalos rendezvényre.
A hivatalos állami ünnepség a Hősök terén kezdődött, majd a Múzeum-kertben folytatódott, mintegy húszezer érdeklődővel. Az MSZMP mellett megjelent ugyan egy-két újonnan alakult szervezet képviselője is (MSZDP, FKGP), de az ellenzékiek megemlékezése alapvetően külön zajlott.
Csengey Dénes a Magyar Televízió székháza előtt
A hatalommal szembenállók gyülekezőhelye a Petőfi-szobornál volt a Március 15-e téren, itt a Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaságtól Vigh Károly, míg a Szabad Demokraták Szövetségétől Mécs Imre beszédét hallgatták az egybegyűltek. A tüntetők ezt követően vonultak át a Szabadság térre, ahol Cserhalmi György színművész felolvasta az ellenzékiek 12 pontját, amit 31 szervezet jegyzett. A követelések között szerepelt többek között a többpártrendszer és a jogállam követelése, a szólás- és sajtószabadság, a független és önálló Magyarország létrejötte, a szovjet csapatok kivonása, valamint október 23-a nemzeti ünneppé nyilvánítása és a nemzeti címer is.
Csengey Dénes, a Magyar Demokrata Fórum tagjaként a szónoklat után jelképesen lefoglalta a Magyar Televíziót, mondván, hogy az az egész nemzeté, nem pedig az államhatalomé, amely felelős azért, hogy az embereket egyoldalúan tájékoztatják az eseményekről. A megjelentek útvonala a Batthyány-örökmécsestől a Kossuth térre vezetett. A demonstrálók itt az ellenzék újabb két jelentős képviselőjének, Kis Jánosnak és Orbán Viktornak a beszédét hallgatták meg. Ezt követően tértek át a Bem-szoborhoz, majd este fáklyás felvonulást rendeztek a budai Várban.
A Független Demokratikus Szervezetek március 15-i gyülekezése a Petőfi szobornál
Az ebben az évben megünnepelt március 15-e hosszú évtizedek után lett ismét nemzeti ünnep és egyben munkaszüneti nap. A független ellenzéki csoportok által szervezett budapesti rendezvényen mintegy százezer ember vett részt, szemben a hivatalos ünnepségen megjelenő húszezerrel. Ez a tömeg alkalmas volt arra, hogy a békés átmenet érdekében tárgyalni kívánó ellenzék számára jelezze, a társadalom igen nagy része elkötelezett a változások mellett. A főváros mellett természetesen a vidék is megmozdult, ahol hasonlóképpen népszerűbbek voltak a rendszerváltoztatók által szervezett események. A magyar emberek jelentős része 1848 és 1956 után ismét birtokba vette az utcát annak érdekében, hogy kiálljon érdekeiért, legfőképpen a szabadságért.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
