70 éve törték meg Leningrád blokádját
2013. január 17. 18:31 MTI
Hetven éve, 1943. január 18-án sikerült a szovjet csapatoknak feltörniük a Leningrád körüli akkor már másfél éve tartó német szárazföldi blokádot, a város teljes felszabadításáért folyó harcok azonban még 1944 januárjáig elhúzódtak.
A kiéheztetést szánták a városnak
A náci Harmadik Birodalom 1941. június 22-én támadta meg a Szovjetuniót. A hárommillió lakosú Leningrád elfoglalásával Adolf Hitler az Északi Hadseregcsoportot bízta meg, amely Wilhelm von Leeb tábornok vezetésével augusztusra megközelítette a város külső védelmi vonalait, miközben a finn hadsereg északról, Karélia felől nyomult előre. A védelmet Georgij Zsukov, majd 1942 tavaszától Leonyid Govorov tábornok irányította, a védelmi berendezések építésében mintegy félmillió leningrádi vett részt.
A masszív ellenállás miatt a támadók nem tudták Leningrádot "menetből" bevenni, így a Führer - aki a Moszkva elleni támadáshoz északról is erőket vont el - a kiéheztetést szánta a városnak. A német szárazföldi gyűrű 1941. szeptember 8-án a Ladoga-tó déli partján fekvő Slisszelburg elfoglalásával zárult be, Leningrádot elvágták az ország többi részétől. A német lövegek már az első napokban megsemmisítették a város legnagyobb élelmiszerraktárát, így a szovjet hatóságok hiába evakuáltak félmillió embert és vezették be a jegyrendszert a blokád teljessé válása előtt, az élelmiszerkészletek októberre elfogytak.
1941 végén a 12,5 deka kenyérfejadag fele fűrészpor volt, az emberek bőrdarabokból és lekapart tapétaragasztóból főztek levest, még kannibalizmusról is érkeztek jelentések. Fűtőanyagból is hiány volt, az éhezés, a fagy és a folyamatos bombázás következtében 1941 decemberében naponta mintegy négyezren haltak meg. Holttestek százai feküdtek a temetőkben és azok környékén újságpapírba csomagolva, mert koporsót szerezni szinte lehetetlen volt, az embereknek pedig a sír megásására sem maradt erejük.
Az élet útja
A blokádon azonban volt egy rés: miután novemberben befagyott a várostól északkeletre fekvő Ladoga-tó, a jég hátán 380 kilométeres távolságból érkezett az utánpótlás - ez volt "az élet útja". 1941 decemberében a Vörös Hadsereg elfoglalt egy vasúti csomópontot, ami egyharmadával rövidítette le az utat, egyben lehetővé tette újabb civilek kimenekítését (az ostrom első évében egymillió embert sikerült evakuálni). 1942 tavaszára némileg "normalizálódott" a helyzet: az ostromlott városban működni kezdtek a gyárak, a parkokban és a járdaszélen termesztett zöldséget élelmiszersegélyek egészítették ki.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
