Politikai rendőrség és az egyház
2012. december 29. 13:40 Vörös Géza
"Keresztény nemzeti állam megteremtése”
A szabadságharc leverését követően Politikai Nyomozó Főosztály néven újjászerveződött politikai rendőrség fondjában található számos dokumentum az 1957 és 1962 közötti időszakban, rendőrségi szakzsargonnal szólva, realizált ügyet mutat be. Egy 1961-ben készült tájékoztató jelentésben az 1960-61 folyamán egyházi személyek ellen végrehajtott rendőri eljárások összeírása szerepel, melyek között egyházi–ifjúsági szervezkedések, a Regnum Marianum illegális papi közösség, piarista és cisztercita szerzetesek ifjúsági csoportjainak vezetése, irányítása, a Központi Hittudományi Akadémiáról kizárt teológusok ügye, a Katolikus Iparos és Munkásifjak Országos Egyesülete (KIOE), a Katolikus Leányok Országos Szövetsége és a Mária Légió egyházi szervezetének tevékenysége szerepel. A forrás ezen csoportokkal kapcsolatban általánosságban kiemeli, hogy célkitűzésük: „rendszerünk megváltoztatása és a magántulajdon szentsége alapján egy keresztény nemzeti állam megteremtése”, amelynek „érdekében széles körű rendszerellenes illegális tevékenységet és ellenséges agitációt fejtettek ki és szocialista építésünkkel szembeni ellenállásra buzdították a befolyásuk alá került fiatalokat.”
A Belügyminisztérium 1962-es átszervezését követően létrejött főcsoportfőnökségi struktúra iratait tartalmazó fond számos egyházakkal kapcsolatos információt őriz. Ebben a fondban található az állambiztonsági miniszterhelyettesei titkárság, a hírszerzés, a kémelhárítás, a belső elhárítás, a katonai elhárítás, az operatív technikáért felelős részleg, a vizsgálati osztály, a külföldiekkel, a nemzetközi kapcsolatokkal, az útlevélügyekkel foglalkozó, a különböző nyilvántartást végző osztályok, valamint a budapesti és a megyei rendőr-főkapitányságok iratai.
A miniszterhelyettesei titkárság levéltárban olvasható anyagaiban találhatóak miniszterhelyettesi (csoportfőnöki), felsőbb szintű vezetői értekezletekről készült jelentések, előterjesztések, emlékeztetők az üléseken elhangzottakról, amelyek nemcsak az egyházakkal kapcsolatos kutatásokhoz nyújtanak segítséget, hanem az állambiztonsági szervezet működésébe is bepillantást engednek. Ezekből kiderül, hogy adott időszakban mely egyházi csoportok álltak az állambiztonság figyelmének középpontjában.
Egy 1977-ben kelt jelentésben olvasható, hogy „az egyházi reakció az ellenséges tevékenység kifejtésének lehetősége szempontjából az elmúlt években döntően az egyházakon belülre szorult. Elsősorban egyházi vonatkozásban képesek konkrét lehetőségeket keresni, illetve felhasználni reakciós törekvéseik érdekében. Ez arra késztette őket, hogy látszólag egyre inkább az egyház belső ellenzékeként lépjenek fel, és támadásukat elsősorban az egyházak lojális erőire, különösen az állammal politikai együttműködésre kész egyházvezetőkre összpontosítsák.” A dokumentumban utalnak arra, hogy az ilyen típusú egyházi tevékenységet Bulányi György kereten kívüli piarista szerzetes által vezetett és szervezett csoport képviseli, akik a „hivatalos egyházi vezetéstől teljesen független katakomba egyház szükségességét hangsúlyozzák, mint az egyház fennmaradásának egyetlen lehetőségét a szocializmus viszonyai között.”
Az irat utal még a Regnum Marianum papi közösségnek a Bulányi-csoporthoz hasonló ellenzéki tevékenységére. A jelentés foglalkozik a református egyházi vezetést bírálókkal (Éliás József), valamint utal a kisegyházakon belüli szakadásokra: az adventista egyházban Egervári Oszkár, a pünkösdista egyházban Ungvári Sándor és Horváth Sándor, a metodista egyházban Iványi Tibor nevét emelik ki. De más, az egyházakhoz köthető ellenzéki csoportosulásokat is említ még a szöveg, akik „zavarják az egyházpolitikát, túllépnek az egyházak keretein, tendenciájukban a fennálló társadalmi renddel szembeni hatásokat erősítik.”
Támogasd a 
szerkesztőségét!
