A vasút reprezentációs szerepe II. Rákóczi Ferenc újratemetésén
2012. március 11. 21:21 Farkas Andrea
Közbelép az udvar
A látványos béke hosszas tárgyalások gyümölcse volt, amelyben az udvar is komoly szerepet játszott. A király, I. Ferenc József 1904. április 18-ai levele — amelyben utasította Tiszát, hogy foglalkozzon II. Rákóczi Ferenc hamvai hazaszállításának ügyével — látványos válasz volt a létrejött megegyezésre. Mindenesetre a leirat egyfajta jutalom volt Thaly számára, ugyanis véletlenül nemcsak a március 10-ei beszéde került a király kezébe, hanem Thalynak az a néhány nappal korábban, március 7-én egy hosszabb vita során elhangzott parlamenti felszólalása is, amelyet a hamvak hazahozatalának érdekében mondott.
Az 1904. június 22-ére a miniszterelnök által összehívott értekezleten a jelenlévők döntöttek a hamvak hazaszállításának lényegesebb mozzanatairól: „A hazaszállítás vízi úton fog történni, a Fekete-tengeren Constantáig a Magyar Keleti Tengerhajózási Részvénytársaság által ezen célra hazafias készséggel átengedett Kelet nevű 1200 tonnás hosszújáratú hajón, folyó évi október 25-én; Constantából pedig vonaton Budapestig, illetve Kassáig és Késmárkig." Ezen felül pedig: „Constantára a MÁV igazgatósága küld le egy szalonkocsit és egy hullaszállító kocsit (ez utóbbit egy poggyászkocsiból fogják átalakítani) belül gyászdrapériával, katafalkkal és bőséges villanylámpákkal, melyek Orsovától Kassáig éjjel-nappal égnek; a törvényhozás két díszruhás szolgája állna őrséget."
Határoztak arról is, hogy a konstantinápolyi St. Benoît templom kápolnájából a fejedelem hamvain kívül hazahozzák édesanyja, Zrínyi Ilona, valamint fia, Rákóczi József — őt ekkor még nem azonosították egyértelműen — maradványait, továbbá a rodostói Panagia Pneumatokratoria görög templomból gróf Bercsényi Miklós tábornagy, gróf Esterházy Antal tábornok, Sibrik Miklós udvarmester, valamint Izmitből az ott eltemetett Thököly Imre fejedelem holttestét is. A szintén a St. Benoît templomban eltemetett Bercsényi Miklósné Csáky Krisztina földi maradványainak hazaszállítása is szóba jött, de hamvai fölött a Csáky család rendelkezett, tehát először az ő hozzájárulásukat kellett megszerezni.
Az értekezlet határozata értelmében a hamvakat a kassai Szent Erzsébet dómban szándékoztak elhelyezni, kivéve Thökölyét, akit — végakaratához híven — valamelyik evangélikus templomban (a tervek szerint Késmárkon vagy Eperjesen) helyeztek volna örök nyugodalomra. A hamvak hazahozatalának előkészítésével a miniszterelnök Thaly Kálmánt és Thallóczy Lajos történészt, közös pénzügyminisztériumi osztályfőnököt kívánta megbízni.
Thallóczy 1904. december 4-én Törökországba utazott, és sikerrel zárta le mind a török kormánnyal, mind az illetékes egyházi hatóságokkal a tetemek hazaszállítására vonatkozó tárgyalásokat. A maradványok hazahozatalára végül csak 1906 őszén került sor. Wekerle Sándor miniszterelnök 1906. június 24-ére miniszterelnöki értekezletet hívott össze, amelyben a jelenlévők beszámoltak az addig megtett intézkedésekről, majd kijelölték a Törökországba utazó öttagú delegáció tagjait Forster Gyula, Fraknói Vilmos, Thaly Kálmán, Thallóczy Lajos és Török Aurél személyében. A Thaly Kálmán vezette küldöttség kapta feladatul, hogy II. Rákóczi Ferenc földi maradványait, valamint a Thallóczy Lajos által 1904-ben exhumált személyek hamvait minden kétséget kizáróan, hitelesen azonosítsa, és az elvégzett antropológiai vizsgálatok és mérések eredményeit, valamint a fényképfelvételeket elhelyezzék a sírládákban.
A II. Rákóczi Ferenc és társai hamvainak hazahozataláról szóló törvényjavaslatot — amely a Rákóczit és társait megbélyegző 1715. évi 49. tc.35 2. és 3. §-ait eltörölte — az országgyűlés 1906. október 23-ai jóváhagyását követően az uralkodó 24-én szentesítette.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
