Megvizsgálták a háborúk gyakoriságának okait

2011. július 4. 14:21

A háborúk számának növekedését egy a Warwicki és a Humboldt Egyetemek együttműködésében megvalósuló új kutatás vizsgálta. A német és brit tudósok szerint 1870 és 2001 között átlagosan évi két százalékkal növekedett a háborúk száma, valamint a fegyveres konfliktusok fokozódása kapcsolatban lehet a gazdasági növekedéssel és az új határok létrejöttével.

A huszadik század második fele a béke időszakaként él a nyugati világ emlékezetében, viszont a kutatás szerint ekkor nőtt meg igazán a konfliktusok száma. A Mark Harrison és Nikolaus Wolf által jegyzett tanulmány szerint 1870 és 1913 között átlagosan évente hat háború volt, míg a két világháború idején már tizenhét. A hidegháború időszakában drámaian megugrott a fegyveres összeütközések száma, évente 31 esetben választották az államok peres ügyeik fegyveres rendezését. A szovjet blokk összeomlását követően nem sokat változott a helyzet, évenként 36 alkalommal szólaltak meg a fegyverek az 1990-es években.

Mark Harrison kiemelte, hogy a kutatás egyértelműen rávilágít az új államok és határok létrejöttének, valamint a háborúk számbeli növekedésének kapcsolatára. A két tudós mérésének alapja a résztvevő országok párokba rendezése volt. Nem elemezték a háborúk intenzitását és méreteit, mert a fő cél az volt, hogy az összecsapásokra való állami hajlandóságot ragadják meg. A tanulmány csak az államközi villongásokat számolja, ezért a polgárháborúk nem tartoztak a vizsgált konfliktusok körébe.

A tanulmány érdekes megállapítása, hogy a nagyobb gazdaságú országok gyakrabban kezdeményeznek konfliktust más államokkal, amely egy állandó, de a számarányokat tekintve nem növekvő tendencia volt az elmúlt 120 év folyamán, vagyis a katonai vállalkozásokban való részvételi kedv a világgazdaságból való részesedés szerint oszlott meg.

Mark Harrison szerint az államok gyakrabban kezdenek konfliktusokat, de nem azért mert háborút akarnak kezdeni, hanem mert megvan a gazdasági lehetőségük rá. Ezt a megállapítást a kutatás három okkal magyarázta. Egyrészt a gazdasági növekedés olcsóbbá tette a fegyverek beszerzését, másrészt a modern államok pusztító erejének növekedése összefügg az adók és kölcsönök által beszerzett állami bevételek növekedésével, viszont ezt a növekvő pénzügyi kapacitást már a demokrácia erősödése segíti elő.

Harmadrészt a háború ugyan bomlasztja a gazdaságot, de azon államok, melyek képesek a gazdasági kapcsolataikat a harcok során is fenntartani, jobban tudják finanszírozni a konfliktussal összefüggő kiadásaikat. Vagyis azok a tényezők, amelyek a politikusokat a háború elkerülésére késztetik – termelés növekedése, demokrácia, kereskedelmi lehetőségek – magát a háborút megkönnyítik.