Bihari József

2011. január 23. 11:26

(1901-1981)

Bihari József kétszeres Kossuth-díjas színész, a magyar színjátszás "örök öregje" 1901. január 14-én született a székelyföldi Nagyajtán, szülőföldjéről hozott tiszta, ízes beszédétől a színpadon sem akart megszabadulni. A kék szemű, szőke hajú fiú nyaranta lenyűgözve bámulta a vándortársulatokat, a deszkából ácsolt színpadon egy egészen új világ nyílt ki számára. A színészeket előbb csak utánozta, aztán a gyergyószentmiklósi kollégiumban a színészi önképző kör egyik oszlopa lett. 1922-ben költözött Magyarországra, először vasutas, majd amikor onnan elbocsátották, könyvelő, munkás volt. Huszonnégy évesen iratkozott be az Országos Színészegyesület iskolájába, ahol tanárai hamar felfedezték benne a kiváló karakterszínészt.

Frissen végzett színészként a vidéket járta, az Országos Művész Színház társulatával játszott hőst és táncos-komikust, drámát és operettet, a társulat tagjai nem egyszer a díszleteket és a kellékeket is maguk készítették. 1931-ben betegsége miatt kénytelen volt a színpadtól visszavonulni és alkalmi munkából fenntartani magát, de néhány év múlva újra közönség elé léphetett.

1935-ben szerződött a Vígszínházhoz, ahol tíz évet töltött. Első kiugrása Molnár Ferenc Nagy szerelem című darabjában volt, tehetségére hamarosan a közönség és a szakma is felfigyelt. 1945-ben a Nemzeti Színházba szerződött, amelynek 1965-ös nyugdíjazásáig tagja maradt.

Bihari József percek alatt is képes volt teljes jellemeket megformálni, a legkisebb szerepekben is a legnagyobbak egyike lett, alakításai igazi életismeretről tanúskodtak. Elsősorban magyar szerzők népies epizódalakjainak erőteljes ábrázolásával tűnt fel, a hányatott sorsú emberek szerepeit nem eljátszotta, hanem átélte. Képes volt arra, amire kevesen: úgy tudott hallgatni a színpadon, hogy mégis magára vonta a figyelmet - például Németh László A két Bolyai című drámájában Básti Lajos partnereként, amint egy almát hámozott. Tiborc alakítása Katona József Bánk bánjában színháztörténeti értékű, a kisemmizettség fájdalmán túl az emberi méltóságot és a lázadást is érzékeltette. Emlékezetes volt Illyés Gyula Fáklyalángjában, s olyan világirodalmi remekekben is, mint Szophoklész Oidipusz király, Gorkij Éjjeli menedékhely, Shakespeare Szentivánéji álom című műve.

A filmvásznon 1936-ban tűnt fel először, s friss hangot vitt az akkor még erősen divatozó népszínmű stílusba. Csaknem ötven filmszerepe közül jelentős alakítást a Szőts István által rendezett Emberek a havason (1942), a Légy jó mindhalálig (1960), a Húsz óra (1964) című filmekben nyújtott, ő volt a Kincskereső kisködmönben az öreg Küsmödi bácsi. Még túl a hetvenen is forgatott: 1976-ban az Árvácskát, két évvel később a Magyarokat, a halála előtti évben pedig a Circus Maximust és a Cserepek című filmdrámát.

Bihari József 1981. február 24-én halt meg Budapesten. Munkásságát két alkalommal, 1951-ben és 1953-ban ismerték el Kossuth-díjjal, s megkapta az érdemes és a kiváló művészi címet is.