A keszthelyi sörgyáros dinasztia
2010. augusztus 25. 10:28 Tar Ferenc
Reischl Richárd és Marcel munkássága
A két világháború közötti keszthelyi politikai élet egyik legfontosabb személyisége Reischl Imre városbíró öccse, Reischl Richárd volt. Ifj. Reischl Vencel Richárd fia számára Balatonhidvégen bérelt jelentős birtokot. A haszonbérleti szerződés 1920. április 30-án járt le, Richárd ezután költözött be családjával Keszthelyre.
Már 1919 augusztusának közepén megalakult a Keszthelyi Keresztényszocialista Párt, amelynek egyik alelnökévé Reischl Richárdot választották meg (elnök: Dr. Berzsenyi Gerő, titkár: Meizler Károly). Néhány hónap múltán, 1920. január 25-én, a keszthelyi választókerület Reischl Richárdot választotta meg — a Nemzeti Egyesülés Pártja (NEP) jelöltjeként — nemzetgyűlési képviselőjének. A képviselő májusban arról értesítette választóit, hogy a NEP-ből kilépett és az Egyesült Keresztény Nemzeti Kisgazda és Földmívespártba lépett át. 1922 májusának végén újra Reischl Richárdot választották meg képviselőjüknek a keszthelyiek. 1926-ban újra „fényes győzelmet" aratott — 5654 szótöbbséggel — ellenfelével, Márton Jenővel szemben.
Reischl Richárd ambiciózus képviselője volt Keszthelynek. Első nemzetgyűlési felszólalásáról a következőket írja a Keszthelyi Újság: „Kissé furcsán hangzik a keszthelyi kerület választóinak, hogy képviselőjük még beszélt is. T. i. mi eddig ahhoz voltunk szokva, hogy képviselőnk — hallgatni megy az Országházba. A beszéd után jön a tett s mi bizalommal várjuk szeretett képviselőnk tetteit is."
Reischl Richárd első felszólalásában azon véleményét fejtette ki, hogy az országra háruló pénzügyi terheket arányosabban kell elosztani, a gazdagoknak többet kellene áldozni. Ezen megnyilvánulása természetesen élénk helyeslést váltott ki a baloldalon. Reischl Richárd több mint egy évtizedes képviselősége során többször interpellált a „magyar tenger", a Balatonvidék érdekében, sőt már akkor szót emelt a Kisbalaton lecsapolása miatt, a Keszthelyi-öbölben tapasztalható minőségi romlás megállításáért. Többször felszólalt az adóterhek arányosabbá tétele érdekében, a mezőgazdasági termelés, a Balaton-felvidéki szőlőkultúra fejlesztéséért. 1929-ben a képviselőházban azt javasolta, hogy „tiltsák el a banánbehozatalt. Ezzel [...] védjük a magyar gyümölcsöt. Ez jobban illik a hazafiakhoz."
Keszthely képviselőjének fontos szerepe volt abban, hogy gróf Bethlen István miniszterelnököt és gróf Klebesberg Kunó kultuszminisztert a város díszpolgárává választották.
1925 és 1931 között Reischl Richárd volt a település legfontosabb sajtóorgánumának, a Keszthelyi Híreknek a főszerkesztője. Ez természetesen komoly politikai hátteret jelentett a nemzetgyűlési képviselő számára. A lap nemcsak parlamenti beszédeit tette közzé szinte teljes terjedelemben, de a főszerkesztő karlsbadi üdülési tapasztalatai, élménye is megjelentek itt folytatásban Karlsbadi levél címmel.
Az elmondottakból egyértelmű, hogy a '20-as években a Reischl család szerepe meghatározó volt Keszthely életében. Az egyik soproni újságíró az 1930-as dunántúli újságíró-találkozó keszthelyi rendezvényei kapcsán a következőket írja: „Régebben egyes városok fejlődése össze volt kötve egy-egy család nevével, életével, munkájával. Ezt a tradíciót úgy látszik ma is megőrizte a Reischl család Keszthelyen és Hévízen. Ennek a családnak nevéhez fűződik Keszthely és Hévízfürdő legújabb nagyszerű fejlődése. Reischl Imre városbíró Keszthely város bizalmának és ragaszkodásának letéteményese, aki ennek a bizalomnak 100 százalékig meg is felel, és Reischl Richárd országgyűlési képviselő, aki mindvégig megtartott függetlenségével szállt síkra a kormány ellen is kerülete érdekeiért.
Az ő és édesapjuk, Reischl Vencel nevéhez fűződik Hévízfürdő nagyszerű fellendítése. Amerre megy az ember Hévízen és Keszthelyen, mindenhol a Reischl-család alkotó géniuszával találkozik. Imponáló ez, különösen ma, amikor másfelé a várospolitikát pártérdekek demagógiája irányítja. Keszthely sorsát a Reischl-család tartja erősen a kezében, és ez a város fejlődésének legbiztosabb záloga."
Később, a '30-as és '40-es években fontos szerepet játszott a város közéletében — 1944 után a család egyetlen férfitagja — Reischl Marcel. A városbíró 1903-ban született fia 1933-ban tette le az ügyvédi vizsgát és még ebben az évben berendezte irodáját a Kossuth Lajos utca 24. számú ház emeletén.
1945 után ő lett az igazgatója a Keszthelyvidéki Takarékpénztárnak. E funkciójában csak rövid ideig működhetett, mivel a nagyapja által alapított pénzintézetet államosították. Reischl Marcelnek sem 1945-ben, sem két évvel később nem volt választói joga. A család ingatlanjait (Sörgyár, Hungária Szálló) 1948-ban államosították. Reischl Marcel 1948 októberét Budapesten töltötte. Ismerősöknél igyekezett kitapogatni a politika változását és az ő személyét is érintő rendeleteket. Ebben az időben több őt támadó cikk jelent meg a Keszthelyi Újságban. Amikor megtudta, hogy végleges döntés született kitelepítésükről, úgy határozott, hogy feleségével elhagyja az országot. 1948. november 3-án Szombathely közelében lépték át illegálisan a magyar-osztrák határt.
Először Felsőőrre, majd Grazba kerültek, 1949 augusztusában pedig Angliába költöztek, végül pedig a kanadai Montrealban telepedtek le (Reischl Marcel itt írta meg visszaemlékezését).
A sörgyár területe az elmúlt évtizedekben egyre rosszabb állapotba került. Most esély van arra, hogy egy helyi vállalkozó — megváltozott funkcióval — rendbe tegye az értékes épületegyüttest!
Támogasd a 
szerkesztőségét!
