A keszthelyi sörgyáros dinasztia
2010. augusztus 25. 10:28 Tar Ferenc
Az ifjabb Vencel
A család élén fogadott fia, ifj. Reischl Vencel követte. Róla jóval kevesebbet írnak a források, ő távolról sem vett részt olyan mértékben a közéletben, mint apja. A családi vagyon azonban az ő szorgalmának és ügyességének köszönhetően oly mértékben növekedett, hogy az 1910-es évekre Festetics Tasziló után a város második leggazdagabb polgára lett.
Ifj. Reischl Vencel a serfőző mesterséget Budweisben sajátította el. A család Deák Ferenc utcában lévő üzeme az ő idejében élte virágkorát. Egy 1896. évi kimutatás szerint a Reischl-féle sörgyár termelése évi 3230 hektoliter volt. A keszthelyi serfőzdének több vidéki lerakata volt (Marcali, Pacsa, Sümeg, Tapolca, Zalaapáti, Zalaszentgrót). Erős konkurenciát jelentett azonban az 1892-ben Nagykanizsán beindult „Királyserdőzde", amely már a millennium évében is jóval többet termelt (évi 20 000 hektoliter), mint Keszthely legnagyobb üzeme, a Reischl-féle serfőzde. A gyár a század elején élte virágkorát, amikor 7-8000 hektoliter sört termelt és forgalmazott.
Reischl Vencel nagy vállalkozása volt, hogy 1905-ben 35 évre bérbe vette a Festetics-uradalomtól Hévízfürdőt. A szerződésben vállalt kötelezettségeinek teljes mértékben eleget tett. Jelentős beruházásokkal Hévízt modern gyógyfürdővé tette. Annak az épületrendszernek az alapjai, amelyek ma is állnak, a Reischl-család idejében készültek el. Az első világháború után az idős Reischl Vencel szinte mindennap kikocsizott, hogy ellenőrizze az építkezést a tavon és a tó körül. Természetesen Hévíz a család számára nemcsak jelentős kiadást jelentett, hanem komoly jövedelemforrást is, de ennek inkább utódai voltak a haszonélvezői.
Reischl Vencelt megválasztották a Balatoni Szövetség választmányi tagjának is. Az ő nevéhez fűződik Keszthely egyik legfontosabb hitelintézetének, a Keszthelyvidéki Takarékpénztárnak a megalapítása 1892-ben, amelynek 1922-ig elnöke volt. Családi élete másként alakult, mint a városbíró id. Reischl Vencelnek, ugyanis a Hayden Karolinnal 1865-ben kötött házasságából nyolc gyermek született. 1923. augusztus 12-én, 83 éves korában halt meg.
Legidősebb fia, Imre 1869-ben született. Keszthelyen végezte a zsidó elemi iskolát, majd a premontrei algimnázium után a soproni főgimnáziumba került. Itt egy német családnál lakott, így tökéletesen elsajátította a német nyelvet. A gimnázium elvégzése után a budapesti Műegyetemre iratkozott be, de egy év után félbehagyta tanulmányait. Apja egy évre Csehországba küldte serfőzést tanulni, ahonnan visszatérve aztán a keszthelyi sörgyárban kamatoztatta megszerzett tudását. 1898 novemberében vette feleségül Peuser Frigyes székesfehérvári sörgyáros Erzsébet leányát. Apja a házasságkötés után adta át Imre fiának a keszthelyi Deák Ferenc utcai üzemet.
1911 decemberének végén viharos községi választások voltak Keszthelyen. A közel 300 képviselő végül Reischl Imrét választotta meg. Így a sajtó véleménye szerint háttérbe szorult a konzervativizmus, a maradiság a progresszióval, a haladással szemben. A vármegye törvényhatósága azonban a választás során előfordult szabálytalanság miatt a keszthelyi bíróválasztás eredményét megsemmisítette. Az újabb bíróválasztás napjául a főszolgabíró 1912. március 27-ét jelölte meg. Ezen a napon, mint az várható volt, az eredmény nem változott, Reischl Imrét egyhangúlag választották városbírónak. Nehéz időszakban került Keszthely élére. A néhány évig tartó béke után háborús időszak következett, majd a békekötés utáni proletárdiktatúra után normalizálódott lassan az élet.
Keszthelyen az őszirózsás forradalmat követően néhány nappal 1918. november 2-án alakult meg a Nemzeti Tanács, amelynek elnökévé Reischl Imre városbírót választották. A megalakult új testület a következő táviratot küldte a fővárosba: „Nemzeti Tanács Budapest. Keszthely város polgársága mai gyűlésén kimondott határozatával szívvel, lélekkel kitörő lelkesedéssel csatlakozott a Nemzeti Tanácshoz és megalakította a helyi Nemzeti Tanácsot. Reischl Imre elnök." A Tanács összetétele azt mutatja, hogy ekkor még nem került sor igazi hatalmi átrendeződésre, hiszen elnöknek a városbírót választották meg, és a tagok között található az apátplébános is. IV. Károly király november 13-i lemondását a Nemzeti Tanács ülésén másnap még a városbíró jelentette be.
Reischl Imre és az átalakuló Nemzeti Tanács között azonban hamarosan nyilvánvalóvá váltak a feloldhatatlan ellentétek. „A Nemzeti Tanács 1918. december 3-i ülésén Reischl Imre elnök lemond elnöki tisztségéről. Lemondását azzal indokolta, hogy városbírói és elnöki tisztsége összeférhetetlenek. Reischl lemondását valójában a szociáldemokrata párt idézte elő," amelynek egyre növekvő befolyását nem tudta feltartóztatni. Az 1919. év eseményeitől visszavonult, és csak a Tanácsköztársaság bukása után — amikor „porba hullott a proletár dicsőség" — tért vissza a közéletbe, a városbírói székbe.
Néhány héttel később Mea culpa címmel tett közzé egy vezércikket Reischl Imre városbíró a Keszthelyi Újságban. Keszthely első embere igyekezett a leírtaknak megfelelően cselekedni. Az első igazán jelentős, országos érdeklődést is kiváltó esemény az 1921 nyarán megrendezett Helikon-ünnep volt. Erre a helyi előkelőségeken, diákokon, iparosokon és a kíváncsiskodók tömegén kívül sok országos hírű személy is eljött; így többek között Móra Ferenc, Beöthy Zsolt, Herczeg Ferenc, Vas József, Zichy János, Apponyi Albert és Horthy Miklós kormányzó is feleségével. A díszvendégek egyike, a rendezvény legfőbb támogatója herceg Festetics Tasziló volt. A vendéglátó/házigazda Reischl Imre városbíró érdeme is volt a rangos ünnepség megrendezése és lebonyolítása.
Az 1920-as évek első felének gazdasági pangása után az évtized második felében jelentős építkezések voltak a városban. 1927 júniusának végén volt az alapkőletétele a karmelita templomnak és kolostornak; a városbíró mondta az ünnepi beszédet. Ugyancsak ebben az évben bővítették egy emelettel a mezőgazdasági akadémia épületét. 1927-1928-ban épült meg a Szigetfürdő melletti strand.
1928 végére készül el a Postapalota impozáns épülete. Ebben az évben adták át a Balatoni Múzeum neobarokk palotáját is. 1932. június 26-án szentelték fel — Móricz Zsigmond jelenlétében — az újonnan épült református templomot. Vitathatatlan, hogy ezeknek az építkezéseknek a keresztülvitelében a városbírónak volt a legnagyobb érdeme. Nem sikerült azonban megvalósítani a századvég óta tervezett keszthely-hévízi vasutat. A fentiek alapján azonban nem csoda, hogy az 1930 márciusának elején lebonyolított választáson újra Reischl Imrét ültették a városbírói székbe. Az 1930-as években elsősorban a világgazdasági válság miatt nagy építkezésekre már nem került sor.
1930 nyarán a dunántúli újságíróknak kétnapos találkozója volt Keszthelyen és Hévízen, amelyről a Dunántúl majd minden lapja beszámolt. Elismerőleg írtak a rendezésről és magasztalták a Reischl család tagjait keszthelyi munkálkodásukért. Két évvel később, szeptemberben, az írókat látta vendégül Keszthely és Hévíz. Az Írók Gazdasági Egyesülete (IGE) által rendezett találkozáson többek között itt járt József Attila, Tamási Áron, Tersánszky Józsi Jenő, Supka Géza, Kodolányi János, Baktay Ervin és még sokan mások. Keszthelyen megalakult az IGE Zala megyei csoportja, melynek tagja volt Reischl Imre is.
Keszthely városbírája az 1930-as évek közepétől egyre többet betegeskedett. Szeretett városa élén 1936-ig állt. Még életében, 1938 tavaszán utcát neveztek el róla. Reischl Imre, Keszthely 25 éven át volt városbírája, a kormányzói Magyar Érdemrend kitüntetettje, a pápa által adományozott Nagy Szent Gergely-rend tulajdonosa hosszas betegség után halt meg 1938. július 15-én. Koporsóját a Balatoni Múzeum előcsarnokában ravatalozták fel, innen kísérte a hatalmas tömeg a közeli Szent Miklós temetőbe.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
