Turizmus és propaganda a Kádár-korszakban
2010. július 20. 12:21 Rehák Géza
Jó házigazdák és nyugati fellazító ügynökök
De még ilyen eredmények láttán is előfordulhatott, hogy a nyugati turistákat nem győzte meg a szocializmus diadalmenete. Ekkor kellett, hogy színre lépjen a jól felkészített és öntudatos kommunista, aki politikai vitába száll tőkés ellenfelével. A politikus idegenforgalmi szemlélet szakértője szerint fontos, hogy a burzsoá fogyasztói társadalommal szemben bemutassuk és hangsúlyozzuk a szocialista társadalom valódi emberközpontúságát.
El kell érni, hogy az öntudat és vitakézség szilárd eszmei alapokon álljon: "legyen minél több ezer ember a szocialista haza lelkes propagandistája, ugyanakkor az idelátogató vendégek jó házigazdája is. Ne tűrjék el a rendszerünkre, eredményeinkre tett lekicsinylő, vállveregető megjegyzéseket, ne térjenek ki a politikai viták, beszélgetések elől." (Pártélet, 1973. július. Dr. Beszteri Béla, Idegenforgalom és tudatformálás. 42.) Az érintett területek lakosának tehát, elsősorban öntudatos szocialistává kellett válnia, a vendégszeretet, a szakmai képzettség legyen szó pincérről, idegenvezetőről, vendéglátósról, másodlagos.
A legveszedelmesebb csoportnak a disszidált magyarokat tekintették, "akik eredményeink lebecsülése, társadalmi rendszerünk bírálata mellett dicshimnuszokat zengnek a nyugati életformáról." A szerzők a felforgatók alattomos módszereiről is képet adtak. Ők azok, akik rendszeresen visszatérnek, általában ugyanahhoz a családhoz, igyekeznek kapcsolataikat elmélyíteni. Ajándékokat hoznak, a vendéglátást visszahívással viszonozzák. Igyekeznek meggyőzni a vendéglátókat arról, hogy eredményeinket nem a szocialista fejlődésnek, hanem a világméretű tudományos-technikai forradalomnak köszönhetjük. A szocialista demokrácia szélesedését a szocializmus liberalizálódásának tüntetik fel. Velük szemben, ha lehet, még öntudatosabban kell megvédeni a szocialista fejlődést, figyelmeztettek az ideológusok az éberség fontosságára.
Valóban előfordult, hogy a szállással, vendégszeretettel elégedett külföldi vendég a következő évben szívesen visszatért korábban már megismert vendéglátójához, sőt esetleg még ajándékot is hozott, meghívta hazájába újsütetű barátját. Azonban, hogy ennek hátterében a "burzsoá bomlasztás" lett volna, az enyhén szólva is merész konspiráció volt. Szerencsére ez az üldözési mánia megmaradt néhány szélsőbaloldali dogmatikus sajátjának.
A nyugatnak tulajdonított, az idegenforgalom álcája mögé bújtatott - Magyarország és a szocialista blokk megbontására irányuló - aljas támadások ezzel még nem értek véget. A hazánk ellen irányuló propaganda sajátossága volt az is, hogy az ún. magyar modell túlhangsúlyozásával szerette volna szembefordítani országunkat a szocialista táborral. Az idegenvezetők között is előfordult a "hibás" szemléletmód, hogy inkább arról beszéltek, ami a szocializmus magyarországi sajátossága. Ezért az érintett szervek fontos feladatává vindikálták a politikus idegenforgalmi szemlélet kialakítói, hogy a vitakézség kifejlesztése mellett a külföldi turistákkal érintkező személyeket módszeresen készítsék fel ideológiai feladataikra.
Az idegenvezetőkkel szemben alapvető követelménynek tekintették, hogy be tudja mutatni a társadalmi valóság, a politika szocialista jellegét. A baráti országokból érkezőket tájékoztatnia kellett: "Hazánk nem képviseli a szocializmus sajátos magyar modelljét, minthogy a szocialista építés nálunk meghonosodott gyakorlata a szocialista építés közös törvényszerűségeinek és nemzeti sajátosságainak dialektikájára épül." (Dr. Beszteri Béla, A nemzetközi idegenforgalom, mint a népek személyes érintkezésének legszélesebb területe. Veszprém, 1983. 93- 95.)
Efféle áltudományos eszmefuttatásokkal lehetett a párt felé igazolni annak alapvető fontosságát, hogy az idegenforgalmi szervek dolgozóinál alapkövetelmény legyen a politikai megbízhatóság. Azaz itt sem a szakképzettség, az alkalmasság legyen az elsődleges kiválasztási szempont. A képzetlen, csak politikai szempontok alapján pozíciókhoz jutott pártfunkcionáriusok és konzervatív szövetségeseik ily módon használták fel újra és újra a végletekig leegyszerűsített marxista ideológiát, hogy a maguk javára fordítsák a számukra kedvezőtlen irányba elmozduló társadalmi viszonyrendszereket.
A közvetlen politikai csatornák mellett a kezükben volt az általuk kiválóan alkalmazott, kisajátított ideológia fegyvere, amellyel a társadalom minden szférájába behatolhattak. Szerencsére ebben a nemzetgazdasági ágazatban sem érvényesülhetett egyoldalú befolyásuk, a gazdasági szükség jelentős mértékben tompította eszmei dogmatizmusukat.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
