Turizmus és propaganda a Kádár-korszakban
2010. július 20. 12:21 Rehák Géza
1972: egymillió imperialista, olyan a hangulat, mint Párizsban
Az idegenforgalomnak azonban, mint már említettük, nem csak belpolitikai jelentősége volt, hanem külpolitikai is, hiszen mi más is lett volna valójában, mint a két világrendszer közötti küzdelem fontos színtere! A kapitalizmus és a szocializmus versenyt folytat egymással a népek és az egyes emberek megnyeréséért. Az ideológiák terjesztésének egyik lehetősége az idegenforgalomban rejlik.
Az imperializmus erői ugyanis - miután a szocialista béketábor rájuk erőltette a békés együttműködést - a nemzetközi osztályharc új frontjait nyitották meg. Ezek közé tartozott a turizmus is, amelynek veszélyességét növelte, hogy a vezetők szemében a kapcsolatok békés felvételének álcája mögötti beavatkozási kísérlet volt. A kommunisták szerint tehát nem véletlen, hogy 1972-ben megközelítette az egymillió főt a tőkés országból érkezők száma. Szerintük semmiképp nem feledkezhetünk meg arról, hogy a kelet- nyugati irányú turistaforgalom a két világrendszer országai között folyik, ezért, mint minden kapcsolat, ez is a két világrendszer küzdelmének színtere (Pártélet, 1973. július. Dr. Beszteri Béla, Idegenforgalom és tudatformálás, 40-42.) Így válhatott számukra elsősorban Budapest és a két Balaton-parti megye békeidőben is harctérré.
Ugyanakkor az imperialista felforgatási kísérlet elhárítása mellett a növekvő vendégforgalom hatalmas, semmivel sem pótolható lehetőséget jelentett a szocialista életmód megismertetésére és propagálására. Egy, a témában szaktekintélynek számító pártkáder megfogalmazása szerint például a szocializmusról megismert igazság fegyver a két társadalmi rendszer kapcsolatában és harcában. Az effajta politikai tevékenységben fontos figyelembe venni, hogy a külföldi vendégeknek nem azt kell bemutatni, mi a hasonlóság egy szocialista és egy tőkés ország között, hanem azt, hogy miben különbözik a szocializmus a kapitalizmustól. Meg kell ismertetni az ide látogatóval: milyen más minőséget jelent az új társadalmi rendszer.
Önmagának is ellentmondva a szerző a témáról készített kandidátusi értekezésében mégsem az új életforma felsőbbrendűségét bizonygatja, hanem a nyugati fogyasztói modell hazai megjelenésével büszkélkedik. Szerinte a hazánkba látogató külföldi turista is észreveszi: az emberek szépen, jól, vidáman élnek és öltözködnek. Az anyagi jólét javulását főleg az a külhoni vendég érzékeli, aki többször is járt nálunk, így saját tapasztalatai alapján bizonyosodik meg arról, hogy csökken a kapitalista gazdasági fejlettségi szinthez képest korábban még jelentős gazdasági elmaradottság.
A nyugati sajtó - az általa minden bizonnyal erőteljesen szelektált források szerint - szintén a szocializmus dicshimnuszát zengte: "a kínálat meghaladja a keresletet. Az üzletekben bőség uralkodik, az élelmiszerek ára elfogadható." Mások úgy látják, hogy "a járdákon nyüzsög a sok jól öltözött vásárló, az emberek az utcai kávéházakban falatoznak, amitől ennek a barátságos városnak (Budapest) olyan a hangulata, mint Párizsnak vagy Rómának." (Dr. Beszteri Béla: A nemzetközi idegenforgalom, mint a népek személyes érintkezésének legszélesebb területe. Veszprém, 1983. 170.)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
