Vértanúkultusz Aradon
2009. október 6. 11:31 M. Lovas Krisztina
A szabadságszobor hányattatott története
A szobor óriási hatást váltott ki a közönség soraiban. A még 1877-ben kiírt pályázatot eredetileg Huszár Adolf, a pesti Petőfi szobor alkotója nyerte, ám 1885-ben bekövetkezett hirtelen halála megakadályozta abban, hogy befejezhesse monumentális művét. Egy fiatal szobrászra, Zala Györgyre esett a választás, hogy Huszár filozófiájának szellemében, de saját elképzeléseit megvalósítva fejezze be a műalkotást. Zala a koncepciót megőrizve, az alakok könnyedebb megformálásával sok helyen eltért az eredeti tervtől, s a kortársak szerint is egy sokkal kifejezőbb és művészibb alkotást hozott létre.
A szoborcsoport központi figuráját, Hungáriát az ő elképzelésében egy karcsúbb, könnyedebb, nemzeti jellegeket viselő, a honfoglalás korát idéző párducbőrbe burkolt, varkocsba font hajú nőalak váltotta fel, egy boldogabb jövő nyugodt kifejezésével az arcán. Fején a Mátyás híres fekete seregében használt sisak látható, a Szent Margitnak tulajdonított, a Margit szigeten talált diadém másával övezve. Előre nyújtott jobb kezében a hősök örök dicsőségét hirdető tölgy- és babérkoszorút tart, bal karján Mátyás király pajzsának mását viselve Szent István kardjára támaszkodik. Arcát a későbbi ezer pengős is megörökítette.
A szobor talapzatánál elhelyezkedő négy allegorikus alakzat közül Zala az "Ébredő Szabadság" kompozícióban a Szabadság alakjának kifejezőbb mozgást biztosított, a reá tekintő géniusznak pedig fiatalabb testet kölcsönzött. A "Harckészség" nehézkes szakállas alakját, amelybe Huszár magát akarta megmintázni, egy klasszikus formájú sisakos fiatalemberrel helyettesítette. Az "Áldozatkészség" központi figurája Huszárnál egy ékszereitől éppen megváló, toalettjével bíbelődő nőalakot idézett. Zala a nőt, ruháját kissé leegyszerűsítve, haját magyaros hajviseletbe rendezve úgy ábrázolta, amint a fejéről a diadémot éppen leemeli és a haza oltárára helyezi. A "Haldokló harcos" is új értelmezést kapott azáltal, hogy az őt támogató, tekintetével az égre néző, az Úr irgalmáért könyörgő nőalak nem a pusztulást, hanem az új élet reményét sugallta.
A szemtanúk könnyekig meghatódtak a lepel lehullásakor. Munkácsyné, aki férjével erre az alkalomra Magyarországra látogatott, zokogva rohant kezet szorítani a mesterrel. A talapzaton körben elhelyezett, a vértanú tábornokok élethű arcképeit ábrázoló domborművekkel szembesülve, a hozzátartozók is elérzékenyültek.
Az aradi szabadságszobor Magyarország feldarabolását csak néhány évvel élte túl. 1925-ben elbontották és darabjait először a helyi tűzoltólaktanyába, majd az aradi várba szállították. Az egykori Szabadság tér ma Avram Iancu nevét viseli, aki Bécs támogatását élvezve, 1848-ban fegyveres felkelést szervezett a magyarok ellen az erdélyi román parasztok között. A téren 1960 óta a román katonák emlékműve áll. Az aradi várból a szobor 1999-ben szabadult ki. Ekkor a magyar és a román igazságügy miniszter megegyezése értelmében restaurálásra a minorita rendház udvarára szállították. Annak ellenére, hogy 2002 novemberében az aradi városi tanács jóváhagyta, hogy a szabadságszobrot az un. Tűzoltó téren állítsák fel, 2003 szeptemberében a hatóságok leállították a szobor talapzatának munkálatait.
Drámai hangú politikai viták sora következett, a döntés a nagypolitika kezébe került. Végül az RMDSZ elnöke és a román miniszterelnök személyes találkozójának eredményeképpen sikerült megegyezésre jutni, és 2003 márciusában a román kormány határozatot fogadott el, amelynek értelmében az aradi Tűzoltó téren román-magyar megbékélési parkot hoznak létre. Ennek keretében végül 2004. április 25-én került sor a Szabadságszobor második felállítására. Az ünnepségen magyar részről beszédet mondott Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Medgyessy Péter akkori miniszterelnök és az Országgyűlés alelnökeként Dávid Ibolya. Románia képviseletében a művelődési és egyházügyi miniszter, valamint Arad város polgármestere beszélt. Az Európai Uniót Jonathan Scheele, az Unió romániai nagykövete képviselte.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
