Megbecsülték a részegeket az ókori Egyiptomban

2008. november 22. 14:25 Márfi Attila

Az istenségeknek tetsző nedű titkai

Már az őskorban is ismerték azokat az erjesztett italokat, amiket gyümölcsökből, mézből és tejből nyertek. Viszont a különböző magvakból, erjesztett, vagy főzött ital a sör, a történészek jelenlegi ismeretei szerint, alig tízezer éves múltat tudhat magáénak. Pár évvel ezelőtt azonban még tartotta magát az a nézet, amely szerint a világ legelső sörét az úgynevezett Kék-Nílus völgyében (a mai Szudán területén) készítették.

Egy spanyol régészeti expedíció ugyanis 1978-ban, Szudán két tartományában (Al Mahalab és Sei Musztafa) olyan kerámiatöredékeket ásott elő, amiben később, a Barcelonai Egyetem őstörténeti tanszékén megvizsgálva, kimutatták, a világ akkor legelsőnek tartott seres italát. Pár évvel ezelőtt azonban megdőlt ennek az elsőségnek joga, mivel az Észak-Kínai Jiahu (Csiahu) tartományban végzett ásatásokkor (2002) talált késő-kőkorszaki agyagedényekben is sörszerű ital nyomait fedezték fel.



A Pennsylvania Egyetem Régészeti és Antropológiai Múzeumának archeo-kémikusai, a már ismert barcelonai módszert továbbfejlesztve, a jelenleg legrégebbinek ismert, 9000 ezer éves sör alapanyagait is megállapították. Talán nem meglepő, hogy ez a sör rizsből készült, méz, szőlő és galagonya adalékanyagokkal ízesítve. A régészeti szenzáción fellelkesülve egy amerikai, a delaware-i Dogfish Head cég rekonstruáltatta és "Chateau Jiahu" néven gyártani kezdte a világ legelső söritalát. De aligha ezt a fajta sört ihatták 9000 évvel ezelőtt, ugyanis ez az ital már a mai, modern technológia és alapanyagok felhasználásával készült.

Ezek a szórványleletek is bizonyítják az Istenségeknek tetsző ital korai létét, viszont egyértelmű, hogy ismertségük és elterjedésük az ősi folyammenti civilizációknak köszönhető. Nem lehet egyértelmű választ adni, hogy melyik birodalomban jelent meg először a sör, a Tigris és Eufrátesz határolta Mezopotámiában, vagy a szent folyam, a Nílus ajándékaként ismert Egyiptomban. Viszont a sumer városállamokban sokkal több fajtáját főzték, s minőségük a borral vetekedett; igaz, a Nílus mentén és a Deltavidéken is rendkívül kedvelt volt.

Az i.e. 2. évezred közepén keletkezett az a kétnyelvű, sumer-akkád szójegyzék, amely a sörgyártás szakmai szókészletét rögzítette. Az Eufratesz és Tigris mentén a sör fogyasztását, s elkészítését is kultikus hagyományok szabályozták. Ekkor már több, mint 200 fajta seritalt főztek, de az Istenségeknek kijáró mézédes Naspú sört csak az arisztokrácia fogyaszthatta. Ha a két ókori civilizáció ide vonatkozó forrásait összegezzük, elmondható, hogy a Folyamközben az (ék)írásos dokumentumok, míg a Nílus völgyében főleg a technológiával kapcsolatos ábrázolások (freskók, reliefek, szobrok) maradtak ránk.

A sör elengedhetetlen volt már az Óbirodalom idején is, készítésének, alapanyagainak és fogyasztásának egyedülálló és különleges forrásai elsősorban képzőművészeti alkotások, azaz templomok, sírhelyek és szarkofágok díszítését szolgáló reliefek, freskók, vagy egyszerű, profán életképek. Gyakran feliratok és magyarázatok is találhatók az ábrázolások mellett, a sörkészítés menetét és fortélyait magyarázva.

A sör alkotórészeinek ismertetésénél hangsúlyozni kell, hogy a több ezer éves civilizáció söreinek, s alapanyagainak összes variánsát nem ismerjük, csak a legjellemzőbbeket áll módunkban érzékeltetni. Nem beszélve arról, hogy a korok és régiók szerinti számos változat ismertetésére a források hiányosságai, illetve értelmezésük ellentmondásai miatt erre nem célszerű vállalkozni. S hamar kiderül, ha ezeket az alkotó elemeket sorra vesszük, hogy nem sokban tér el a ma készített sörök alapvető összetevőitől, viszont a sörkészítés technológiája már messze meghaladta és túllépte az ókori és egyiptomi "sörfőző" módszereket.

1. Az istenségeknek tetsző nedű titkai
2. A házi főzéstől a nagyüzemi körülményekig
3. A részegség és a mámor kultusza