József nádornak köszönhetjük a Nemzeti Múzeumot
2008. október 17. 11:46 Debreczeni-Droppán Béla
Az elmélettől a valóságig
Mindezt Esterházy 1806. november 14-én terjesztette fel a nádornak, aki magáévá téve a múzeum-tervezetet, latin és magyar nyelven (egybefűzve), 1200 példányban, saját költségén kinyomtatta. (A latin szöveget Miller írta, annak magyar fordítását Strázsay József könyvtári írnok készítette.) A Nemzeti Gyüjtemények elintézése feltételei Magyar Ország hazafiai számára (Museum Hungaricum excelsis regni proceribus et inclytis statibus ac ordinibus exhibitum) címet viselő tervezetet a nádor 1807 októberében kiosztotta a Budán április eleje óta ülésező országgyűlési követeknek, valamint elküldte az összes megyének, szabad királyi városnak és kérte, hogy követeiket utasítsák, hogy a múzeum létrejöttének céljából szavazzák meg majd az országos pénzsegélyt.
Miller Jakab Ferdinánd, a múzeum első igazgatója, MNM TKcs
A Nemzeti Múzeum ügye végül csak az 1807-es országgyűlés utolsó, december 15-én tartott ülésén került napirendre. Emiatt viszont már nem jutott kellő idő az ügy tárgyalására. Csupán arra került sor, hogy a követek a küldőiktől vett utasítások szerint, különféle összegű ajánlatokat jelentettek be az országgyűlésnek. A vármegyék többsége akként foglalt állást, hogy a gyűjtés hosszadalmasságának elkerülése céljából és hogy mindenki hozzájáruljon az adakozáshoz, a hadiadó minden forintja után fizettessék bizonyos összeg a felállítandó intézet céljaira. A vármegyék azonban nem tudtak megegyezni az összeget illetően, a legtöbb vármegye minden forint után 3 krajcárt ajánlott.
A követek úgy döntöttek, hogy a megajánlásokat az országgyűlés jegyzőkönyvébe iktatják, és egy küldöttséget küldenek a nádorhoz, hogy megköszönjék a múzeum létrehozására tett eddigi fáradozásait és kérjék további pártfogását. Bár a Nemzeti Múzeum becikkelyezése elmaradt, neve ekkor került be először egy törvényszövegbe. A Rendek a magyar országos Széchényi-könyvtárról címmel, egy mindössze néhány sort kitevő törvénycikket (1807:XXIV.) hoztak, melyben gróf Széchényi Ferenc adományának állítottak emléket, hogy az „az ország köztörvényeiben is fennmaradjon”. Ezen emléktörvény megjegyzi, hogy Széchényi adományával „egy fölállitandó nemzeti muzeum alapjait dicséretes buzgósággal lerakta.”
József nádor a következő országgyűlésen már szerette volna eredményesen elrendezni a múzeum ügyét, ezért 1808. január 29-án újabb körlevélben hívta fel a vármegyéket és a városokat, hogy a Nemzeti Múzeum felállítását támogassák, mert, mint írta: az előző országgyűlésen egyéb sürgős ügyek miatt nem lehetett azt véglegesen elintézni. E lépése mellett leküldött Millernek 200 példányt a múzeum tervezetéből, hogy az igazgató azt ossza ki azon látogatók és olvasók között, akik állásuk vagy befolyásuk miatt az ügyet még jobban elő tudják mozdítani. A nádori felszólítás nem volt hiábavaló, hiszen újabb megajánlási hullámot indított el.
Az országgyűlés, melyen megszületett az első „múzeumi” törvény, 1808. augusztus 28-án ült össze, Pozsonyban. A nemzeti Muzeum felállitásáról és a magyar nyelv müvelését előmozdító más intézkedésekről címet viselő 1808:VIII. törvénycikket a követek október 18-án fogadták el, majd ugyanezen hónap 30-án terjesztették fel az uralkodóhoz jóváhagyásra. I. Ferenc király november elején szentesítette a törvényt, és az mindössze egy oldalt tett ki. A törvényben szerepelt herceg Grassalkovich Antal egy leendő múzeumépület számára felajánlott telekadománya, ez egyben a legjelentősebb felajánlás is volt. Grassalkovich a pesti ferences kolostor melletti egyetemi füvészkertet szerezte meg a múzeum számára, cserébe az egyetemnek egy másik telket adott a városfalon kívül.
A Hild János-féle múzeumépület azonban nem épült fel. 1813-ban a telket eladták és az árából megvásárolták a múzeum mai épülete helyén, a Múzeum körúton (az akkori Országúton) álló Batthyány-villát. A törvény létrehozta a múzeumi alapot is, és ennek felügyeletét a nádorra bízta, aki december 27-én utasításban szabályozta az Országos Pénztárnak az alap kezelésével kapcsolatos feladatait. (Ez volt tulajdonképpen a Nemzeti Múzeumról szóló törvény „végrehajtási” rendelete.) Az alap a következő évben el is kezdett működni.
A múzeumtörvény rövid volt és főként általánosságból állt, de mögötte ott volt az a tervezet, amely 9 paragrafusba szedve írta le a múzeumot, mint intézményt. Tulajdonképpen ez a tervezet emelkedett törvényerőre és ezt kezdte el megvalósítani József nádor és Miller is, aki a létrejött múzeum első igazgatója lett. De, hogy a múzeumszervezés egy több éves folyamat volt, jól jelzi, hogy igazgatói kinevezését csak 1812. március 1-én kapta meg, miután kidolgozta az intézmény szervezeti szabályzatát. Az 1808-as törvénynek köszönhetően a könyvtár mellett még létrejött a természeti tár és a régiségtár. Utóbbi élére az a Haliczky Antal került, aki Miller halála után a múzeum (megbízott) igazgatója lett.
A múzeumi törvény alapvető jelentőségét már Miller Jakab Ferdinánd is jelezni kívánta, amikor a már említett szervezeti szabályzat tervezetében (1811) azt ajánlotta, hogy az intézmény pecsétjén annak neve mellett az Art. 8. An. 1808 álljon. Végül is ez nem került elfogadásra, miként Miller azon javaslata sem, hogy a múzeum neve A Karok és Rendek József nádor Múzeuma legyen. Ezt a javaslatot maga József nádor vetette el, aki úgy vélte, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum (Museum Nationale Hungaricum) elnevezés nem szorul semmiféle kiegészítésre és változtatásra. A múzeum vezetője mindenesetre nem ok nélkül akarta leróni háláját József nádornak, a múzeum pártfogójának, hiszen nélküle valóban nem jöhetett volna létre a nemzet múzeuma.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
