A nemzettéválás és polgárosodás korszaka
2008. szeptember 15. 15:03 Kollai István
1848 ellentétei
E tartalmi különbségeken kívül a 19. század kapcsán két olyan téma van, ahol a magyar és szlovák interpretáció nemcsak párhuzamosan halad egymás mellett, hanem szembeállítható egymással: az egyik 1848 nemzetiségi ellentétei, a másik az asszimiláció kérdése.
A szlovák tankönyv megjegyzi, hogy szociális és gazdasági kérdésekben a szlovák és magyar törekvések között összhang volt, és „csak” a nemzeti igények ütköztek egymással. Ugyanez a fordulat kerül elő a hagyományos magyar tankönyvben is – eszerint 1848 nemzetiségi mozgalmai „paraszti követelésekkel” indultak és üdvözölték a 12 pontot, de a magyar reformmozgalom árnyékában felnövő nemzetiségi értelmiség áprilisban-májusban már autonómiát követelt, amit az egy politikai nemzet teóriájára támaszkodó Batthyány-kormány elutasított. Mindemellett „a szlovákság, a ruszinok és a magyarországi románság nagy része […] hűséges maradt a forradalomhoz”. A magyar tankönyvi narratíva szlovák katonai megmozdulásokról nem szól, csak a román és szerb felkelésről (ezekről elég részletesen).
Ezzel ellentétben a szlovák tankönyv nyolc oldalon keresztül foglalkozik a szlovákok 1848-as szerepvállalásával. Az eseménysor részletes bemutatására nem térnénk ki, csak annyit jegyeznénk meg, hogy a szlovák historiográfia a szlovák légió (szlovák önkéntesek) három hadjáratát tartja számon.
A katonai tevékenységgel párhuzamosan bemutatásra kerül a szlovák politikai csoportok működése is, amelyek 1848 őszétől egy független Szlovákia kikiáltását próbálták a császárnál elérni. Végső soron azonban 1849 őszére „Magyarország sorsa már el lett döntve (a szlovákok kárára), és a szlovákok lakta terület továbbra is Magyarország része maradt”. A kudarc okaként a tankönyv a szlovák katonai és politikai hátország gyengeségét jelöli meg.
Összességében tehát a szlovák és magyar interpretáció alapvető különbsége abban fogható meg, hogy míg a magyar narratíva forradalompárti szlovákokról tud és szlovák katonai ellenállásról lényegében nem tud, addig a szlovák narratíva – pont fordítva – a szlovák ellenállásra koncentrál és nem említ magyarokkkal együttműködő, együtt harcoló szlovákokat.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
