Egy ünnep másfél évszázada
2012. március 15. 07:30
A kiegyezés után nem tiltották a 48-as megemlékezéseket, de nem is nézték jó szemmel, nemzeti ünneppé pedig csak 1927-ben vált március 15-e. A 100 éves évfordulót Vorosilov marsallal tették még emlékezetesebbé. 1951-től újra munkanap lett március 15-e, de a forradalom után már nem nagyon erőltették a központi megemlékezéseket.
1849-1919
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverését követő évtizedekben tilos volt mindenfajta megemlékezés megtartása. 1860-ban fiatalok egy csoportja a munkásság által is támogatott tüntetésen összetűzésbe keveredett a rendfenntartó erőkkel. A megemlékezés tragikus véget ért: a katonaság rohama során halálos sérüléseket szenvedett Forinyák Géza joghallgató.
Az ünnep restaurálására csak a kiegyezés során kerülhetett sor. Ferenc József viszonya március 15-hez nem szorul különösebb magyarázatra, a Habsburg uralkodó nem tiltotta a megemlékezést, de azt nem is nézte jó szemmel. 1898-ig, a forradalom 50. évfordulójáig a csendesen megtűrt megemlékezésekkel nem is volt semmi baj. Csakhogy ekkor merült fel az az igény - ezt Kossuth Lajos fia, Kossuth Ferenc fogalmazta meg -, hogy legyen nemzeti ünnep március 15-ből.
Az uralkodó és a kormány kényelmetlen helyzetbe került, mert nem lehetett éppen az évfordulón nemet mondani. Végül köztes megoldás született: a 48-as törvények király általi szentesítésének napját, azaz április 11-ét fogadták el, mint ünnepnapot. Így fordulhatott elő, hogy míg a szabadelvű politikusok és a hivatalos megemlékezések április 11-én voltak, addig a függetlenségiek március 15-én tartották meg az ünnepet.
Az első szabadnak mondott március 15-e 1919-ben volt. Akkor a Habsburgoktól való elszakadásban 1848 valódi céljait látták megvalósulni. A baloldali politikusok viszont már új márciusról beszéltek.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
