Szerzetesi kórházakban ápolták a középkori betegeket
2007. február 15. 14:00
<
Kolostorok és középkori wellness központok Magyarországon
Az antoniták betegápoló társaságát (Hospitalarii S. Antonii) Gaston frank nemes alapította, mert fia Remete Szent Antal közbenjárására meggyógyult az orbáncból. Első épületüket a dauphinéi St. Didier-de-la-Mothe helységben hozták létre, ahol Szent Antal ereklyéit őrizték. 1218-tól a társaság tagjai szerzetesi fogadalmat tettek. A rend élén a nagymester v. generális apát állt. Virágkorukban 369 ispotályt tartottak fönn Európában, elsősorban az említett betegség gyógyítására, de zarándokok elszállásolására is.
Bizánc orvostudománya a görög és a római hagyományokra épült. Az orvosok a test mellett a lélek gyöngeségeit gyógyítani akarták. A bizánci egyház számos orvos-szentet ismer: az ingyen gyógyító Tarszoszi Diomédész Diocletianus császár alatt szenvedett vértanúságot. A leghíresebb orvosok között foglal helyet Meletiosz, akinek Az emberi testről és A lélekről c. munkáit is a tudomány alapművei közé lehet sorolni.
A nagyobb kórházak már ekkor specializálódtak: szülészet, nőgyógyászat, szemészet, bőrgyógyászat, seborvoslás, belgyógyászat és fogászat várta a pacienseket. Az orvos munkáját felcserek segítették. Alkalmazták az arab és az örmény medicina eredményeit is.
A rövid életű magyar egyetemek forrásanyaga nem árulkodik az orvoslás oktatásáról. Maga Pázmány Péter is hiányolta a rendszeres egyetemi orvosképzést, ezért kezdeményezte ennek a létrehozását. Próbálkozása nem vezetett eredményre, a Nagyszombati Egyetemen csak 1769-ben nyílt meg a facultas medica.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
