Nagy Károly fejét nem ékesíthette a Szent Korona
2006. december 7. 14:00
A Szent Korona eredetével kapcsolatban számos elmélet született, ezek egy része azonban inkább a fantazmagória kategóriába sorolható. Bertényi Iván a Mezey Barna által szerkesztett Jogi kultúra, processzusok, rituálék és szimbólumok című tanulmánykötetben az egyik ilyen vadhajtást nyesi vissza.
Révay, a koronakutató
Az első, Szent Koronával foglalkozó könyvet Révay Péter, a becses nemzeti ereklye őre írta 1613-ban. Véleménye szerint - amely a Hartvik püspök által írt Szent István-legendáján alapult - a teljes koronát II. Szilveszter pápa adományozta István királynak. Révaynak lehetősége volt, hogy a koronát közvetlen közelről tanulmányozhassa, és ekkor figyelt fel a görög feliratokra, majd az egyiken Konstantin nevét fedezte fel.
Ezért vélte a koronát görög munkának, amelyet annak idején még Nagy Konstantin (306-337) ajándékozott I. Szilveszter pápának (314-335). A koronaőr szerző figyelmét minden bizonnyal elvonhatták az egyéb hivatalos kötelezettségei, így az egyik rekeszzománc táblában Szűz Máriának nézte VII. Dukász Mihály bizánci császárt (1071-1078) is.
A 19. századi koronakutatás felfigyelt a Szent Korona két különböző részére: az (alsó) görög és a (felső) latin koronára. A kettőt minden bizonnyal egyesítették, de a biztos időpontra nem sikerült megnyugtató magyarázatot adni. Pauler Gyula, a kor egyik legnevesebb történésze teljes joggal vetette fel annak a lehetőségét, hogy a Szent Korona nem lehet azonos a Szent Istvánnak küldött koronával, mivel az 1044-es ménfői csatát követően III. Henrik császár "a koronát és a lándzsát visszaküldte Szent Péter sírjához", Rómába.
A hányatott sorsú korona 1978-ban került vissza Magyarországra. Ekkor természetesen rendkívüli módon felélénkült a tudományos érdeklődés a nemzeti ereklye iránt. Se szeri, se száma azoknak a gyakran hipotetikus álláspontoknak, amelyek legtöbbje inkább történelmi regénybe illik.
Ezek közül talán az egyik legnagyobb visszhangot az ötvösök váltották ki, akik szerint a görög korona három zománctáblájának tartókarmain utólagos hajtogatásokat hajtottak végre, magukat a lemezeket pedig kicserélték. Így a korona egységesen tervezett mű, amely korábbi lehet az 1070-es éveknél is. Csomor Lajos később ezt az időhatárt egyre korábbra kezdte áttolni, és Tbilisziben meg is találta a Révay Péter által említett Szűz Máriát a Khakhuli-triptichon táblácskájában. Ezzel a Szent Korona kutatás kettészakadt: a hagyományos vonulat mellett helyet követeltek maguknak a "koronakutatás vadhajtásainak" minősített nézetek képviselői.