Nagy Károly fejét nem ékesíthette a Szent Korona
2006. december 7. 14:00
Nagy Károly és a Szent Korona
Szigeti István még tovább ment, ő a Szent Koronát egyenesen a 4. századi örmény kultúrkörbe helyezte. Véleménye szerint a koronát Világosító Szent Gergely tervezte III. Tridates örmény király számára i.sz. 304-308 között. Az elméletet arra alapozta, hogy a zománctáblákon is szereplő Szent Kozma és Damján 303-ban szenvedtek vértanúhalált. A korona históriája a továbbiakban rendkívül izgalmasan alakult - már ha képesek vagyunk elhinni Szigeti álláspontját.
Az örményektől a korona az avarokhoz került, majd tőlük 796-ban Erik herceg ragadta el, amikor 15 szekérnyi zsákmányt vitt Aachenba, ahol Nagy Károly fejére helyezték. A császár az ékes műtárgyat a koronázás után felajánlotta a pápának, majd visszakérte és halála előtt pár hónappal fiát, Jámbor Lajost is megkoronázta vele. Nagy Károlyt végül ezzel a koronával temették el, majd 1000 tavaszán III. Ottó leereszkedett a sírboltba, leemelte a császár fejéről és magával vitte Rómába. Innen már ismerős a történet: Szilveszter pápa előtt megjelent Asztrik püspök, akinek révén Magyarországra került.
Bertényi az elmélettel kapcsolatban több logikai bukfencre hívja fel figyelmet. A legfőbb talán az lehet, hogy ilyen gyorsan nem terjedhetett el a két orvosszent kultusza. Emellett a források is beszámolnak Károly megkoronázásáról, és a kútfők szerint az olyan koronával történt, amelyet azelőtt még senki sem viselt. Einhard a császár életrajzírója közölte Nagy Károly végrendeletét, de ebben koronáról semmiféle említést sem tett. A Lajos koronázását megörökítő források sem emelik ki, hogy különleges ékszert használtak volna - az egyszerű corona vagy diadema szót használták. Az 1000-ben megtörtént "koronarablásról" Merseburgi Thietmár csak annyit említ, hogy aranykorona csillogott a nagy uralkodó homlokán, magát az elvitelről nem számol be.
Egy másik elmélet a korona sorsával foglalkozik, azt a magyar koronakutatás egyik legnagyobb képviselője, Deér József foglalta össze. A kutató az írott források alapos feltárása után arra a következtetésre jutott, hogy az 1260-as évek politikai harcainak következtében Szent István koronája elkerült Magyarországról. Ekkor ugyanis IV. Béla és István ifjabb király ádáz küzdelmet folytattak egymás ellen, maga a királyi család is két pártra szakadt. Mivel Béla leánya, Anna édesapját támogatta, a király 1270-ben bekövetkezett halála után a trónra lépő V. István bosszújától tartva II. Ottokár cseh királyhoz menekült - a királyi kincstár jelentős részével együtt. Az osztrák források szerint többek között két aranykoronát is magával vitt, ezek egyike Deér feltételezése szerint a Szent Korona lehetett, és ennek pótlására készülhetett a ma is látható ereklye. Ugyanakkor a számos adat ellenére a kutatás nem fogadta el a történész álláspontját.
Az előzőekből is világosan kiderül, hogy Szent Koronára vonatkozó kutatásokat nem lehet lezártnak tekinteni, ám a tények hiányát sokan tudományosnak vélt hipotézisekkel próbálják pótolni.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
