Az egyháztörténet 20. századi forrásai
2006. március 21. 19:20 Gárdonyi Máté
A katolikus egyház a pártállami diktatúra időszakában II.
Éppen az állambiztonsági iratok manipulált volta teszi megkerülhetetlenné a hitükért üldözöttek életének és személyes emlékeinek dokumentumait. Az üldözött papok és szerzetesek életrajzi adatait hihetetlen szorgalommal gyűjtötte egybe Hetényi Varga Károly. Az általa közöltek részben személyes nyilatkozatokon alapulnak, ezért ezeket időnként óvatosan kell kezelni. Ugyancsak fontosak azok a gyűjtemények, amelyek a meghurcolt jezsuiták és a ferencesek életútjait, illetve személyes emlékeit tartalmazzák. Értékes anyagot őriznek továbbá a ciszterci nővérek kismarosi monostorában, ahová egyébként Hetényi Varga hagyatéka is került.
Nézzük most, hogy a pártállami diktatúra időszakának egyháztörténeti forrásait milyen szempontok alapján kellene kiaknázni! Alapelvként leszögezhető, hogy a fent bemutatott forrástípusokat - hiányos vagy manipulált voltuk miatt - csak együtt szabad feldolgozni, vagyis a különböző természetű dokumentumokat, visszaemlékezéseket egymásra tekintettel kell értelmezni. Ugyanakkor azt is meg kell állapítanunk, hogy igen fontos források, nevezetesen a vatikáni diplomácia iratai, még hosszú időn át hozzáférhetetlenek lesznek. Bár az utóbbi másfél évtizedben nem kevés elemzés látott napvilágot a korszak egyháztörténetéről, ezek általában elnagyoltra sikerültek. Ezért továbbra is a legfontosabb feladat a diktatúra egyházpolitikájának árnyaltabb elemzése úgy országos szinten, mint egy-egy régió vonatkozásában. Hasonló jelentőséggel bír az életutak vizsgálata, nemcsak a mártíroké, hanem a meghatározó szerepet játszó főpapoké és a vezető békepapoké is.
Továbbá fel kellene tárni a papi ügynökök sorsát, ide értve beszervezésük, foglalkoztatásuk és esetleges dekonspirációjuk körülményeit. Ami a plébániai iratokat illeti, ezeket leginkább az 1945-49 közötti évek vonatkozásában lehet kiaknázni, hiszen adatokat szolgáltatnak a népesség kicserélődéséről (kitelepítések), vagy arról, hogy a totális diktatúra kiépítésének árnyékában, már az egyesületek feloszlatása után milyen utolsó kísérletek történetek a hívek keresztény elkötelezettségének megerősítésére (mint amilyen pl. a jezsuiták "somogyi kísérlete" volt).
Végezetül arra érdemes rámutatni, hogy az ismertetett források nemcsak a szűken vett egyháztörténet-írás számára hasznosíthatóak, hanem megvilágítják a 20. század nem kevés feszültséggel terhes társadalmi változásainak következményeit is, hiszen az egyház belső élete mindig korrelációban áll a társadalom egészének életével.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
