Boszorkányüldözés - amerikai módra
2003. december 11. 09:00
A McCarthy éra és a `Nagy kommunista összeesküvés`
Joseph McCarthy a legismertebb kommunistaellenes közéleti személy volt a 40-es évek végén és az 50-es évek elején. - olvasható a Hetek kuturális és közéleti magazinban. A Wisconsin államban született vidéki fiú 14 éves korában otthagyta az iskolát, hogy egy farmon dolgozzon. Hat évvel később újra elkezdte tanulmányait, melynek eredményeképpen 1935-ben jogból doktorált. Ezt követően tizenegy évvel a szenátus tagjává választják.
A második világháború után, a demokrácia hazájaként emlegetett Egyesült Államokat is elérte a boszorkányüldözés. Az ötvenes évek hidegháborús korszakának legszégyenteljesebb időszakát az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság működése fémjelezte: ez volt az a testület, amely az Államokban rejtőzködő valós és vélt kommunista ügynökök felkutatását és megbüntetését tűzte ki céljául. Ezt a korszakot a bizottság "atyjáról", Joseph McCarthy szenátorról "mccarthyzmusnak" nevezték el később a történészek.
McCarthy 1950-ben kezdi meg a kommunista-ellenes hadjáratát a West Virginia-i Wheelingben, egy 205 névből álló listát tartva kezében olyan magas beosztású külügyminisztériumi dolgozókról, akik egyben a Kommunista Pártnak is tagjai. Az ügy kivizsgálására felállított bizottság elutasítja a vádakat, megállapítja, hogy azok hamisak, majd McCarthy-t etikátlan kampányolással vádolja.
Az 1952-es választások megnyerése után McCarthy a szenátus egy kivizsgálással foglalkozó állandó albizottságának elnöki székét kapja meg, első áldozata Charles E. Bohlen, az Eisenhower elnök által kinevezett moszkvai nagykövet. A nyilvános vádaskodások miatt egyre távolabb került az elnöktől, míg végül 1953-ban egy országos televíziós csatornán Eisenhower elnököt azzal vádolja, hogy nem tesz semmit a kormányzaton belüli "felforgató elemek felszámolására".
A szenátor egyik látványos kudarca Irving Peress őrnagy meghurcolása volt. Peress a balodali Amerikai Munkáspárt tagja volt, és McCarthy sikeresen elérte, hogy a Pentagon leszerelje őt idegen érdekek kiszolgálására hivatkozva. McCarthy saját bizottsága elé is beidézte Peresst, aki az alkotmány 5. cikkelyére hivatkozva védte meg magát, és nem sikerült hadbíróság elé állítania őt. Ettől a ponttól kezdett zuhanni a szenátor népszerűsége, és lett országszerte humoristák és politikusok vicceinek tárgya. Az utolsó lökést a lefelé tartó úton az akkori alelnök, Richard Nixon adta meg, mikor a kormányzat nevében elítélte a mccarthyizmust felelőtlen rágalmazás és megkérdőjelezhető módszerek miatt.
De a mccarthyzmusnak tucatjával vannak áldozatai, politikusok, közéleti személyiségek, tudósok, művészek, mint Orson Welles, Arthur Miller és Charlie Chaplin. Ám végül betelt a pohár: 1954 decemberében a szenátus 67-22 arányban döntést hozott, amelyben elmarasztalta a szenátort, aki az Eisenhower-kormány ellen intézett elkeseredett támadással válaszolt, és nyilvánosan bocsánatot kért az amerikai néptől, amiért arra biztatta őket, hogy Eisenhowerre adják voksukat. Egészségi állapota ezt követően megromlott, és McCarthy az alkohol rabjává vált. 1957-ben bekövetkezett halálának hivatalos oka akut hepatitisz volt.
McCarthy meghalt ugyan, de szelleme és munkálkodása máig él az amerikai társadalomban. Sokan személyes bosszúk és leszámolások céljára használták fel a mccarthyzmus paranoiás szellemét, mások félelemből, vagy hazaszeretetből nevezték meg kommunistaként ismerőseiket, barátaikat, és ezek a sebek csak nagyon lassan gyógyultak. Elia Kazannak, a nemrégiben elhunyt író-filmrendezőnek sokan haláláig nem tudták megbocsátani, hogy az 1950-es évek elején, a Joseph McCarthy vezette, Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló szenátusi albizottság előtt megnevezett nyolc embert, azt állítva róluk, hogy kommunista párttagok voltak vele együtt az 1930-as évek közepén.
A "Nagy Kommunista összeesküvés" elmélete nem más, mint az, hogy a "vörösök" belülről kívánják megdönteni az amerikai demokráciát. Ez azokban az években, a tömegpusztító fegyverek, a hidegháború árnyékában termékeny talajra hullott. A "Nagy Kommunista Összeesküvők" azok a neves értelmiségiek, katonák és tudósok lehettek, akik megkísérelték úgymond a kommunista forradalmat megvalósítani az Egyesült Államokban, ezzel megdönteni a fennálló államformát és megsemmisíteni az USA nemzeti integritását.
Ám ennek az elméletnek a nevében - bármily sületlenségnek hangzik is -, számtalan igazságtalanságot követtek el. Végül pedig fel kell tennünk a kérdést, hogy vajon McCarthy szenátor nem volt-e maga is összeesküvő, aki a liberalizmust, a szabad gondolat és szabad vélemény ideáljait megtestesítő jogrendet elárulta.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
