Zöld főváros: Budapest parkjai
2020. július 13. 16:12 Szende András
A Margit-sziget
A jelentős történeti múlttal rendelkező sziget 1790-ben vált a Habsburgok magyar ágának birtokává. József nádor, aki hivatásos kertész is volt, 1805-ben kezdte meg a sziget tervszerű vezetését alcsúti uradalmával párhuzamosan, Tost Károly királyi főkertész irányításával. Ekkor épült a középkori ferences kolostor oldalfalához a nádori nyaraló, valamint ebben az időszakban ültették a ma is meglévő hatalmasra nőtt platánfákat.
A szigetet a nádor örököse, József főherceg fürdőteleppé kívánta fejleszteni, ekkor létesült Ybl Miklós tervei szerint a fürdő, több villa, a kis és a nagy szálló. Mára az együttesből csak az utóbbi épület áll. A fürdőtelepi koncepcióhoz kapcsolódva egyesítették a Margit-szigetet a Festő- és a Fürdő-szigettel, így alakult ki a park mai, mintegy százhektáros területe.
A főváros 1908-ban vette meg a szigetet a családtól, de 1919-ig csupán belépőjeggyel lehetett bemenni, a Margit híd bejárójának elkészültéig természetesen csak csónakkal. A II. világháborúban jelentős károk érték a Margit-szigetet, ekkor pusztult el a már említett fürdőtelep jelentős része.
Az átvétel óta eltelt évtizedekben számos sport- és szabadidős létesítménnyel gazdagodott a fővárosiak, elsősorban a budaiak és az újlipótvárosiak talán legkedveltebb parkja. Így többek között szabadtéri színpad, szállodák, futókör, japánkert és zenélő szökőkút várja az idelátogatókat.
A Népliget
A főváros nagy parkjainak mostohagyermeke a kiegyezés után, 1870-ben született, helyén korábban csak a futóhomok megkötésére telepített akácos volt. A csatlakozó városrészek, Külső-Ferencváros és Kőbánya, valamint a Tisztviselőtelep jellege miatt a park elsősorban a munkásosztály és a kispolgárság szórakozását, felüdülését szolgálta, szemben az elegánsabb Városligettel és Margit-szigettel.
Így jött létre a terület jellegzetességének számító Mutatványos tér a Vurstlival, vagy a számos munkásrendezvénynek is otthont adó Nagyvendéglő. A területet a főváros Räde Károly főkertész tervei szerint igényesen alakította ki, a feltáró utak mentén máig meglévő platánsorokkal. A park jellegzetes színfoltját adták a harmincas évektől a nyolcvanas évekig megrendezésre kerülő autó- és motorversenyek.
A területet igencsak megviselték a II. világháborút követő kemény telek: a faállomány nagy részét eltüzelték. Ma számos sportlétesítmény tagolja a kissé elhanyagolt állapotú parkot, de várható, hogy a környező épületek restaurálása, így az Eiffel-csarnok megújulása vagy a Közlekedési Múzeum új épületegyüttesének elkészülte segítheti ennek az értékes területnek a megújulását és újrafelfedezését.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
