Vesztegzár a budapesti Royal Szállóban
2023. január 22. 20:20 Majtényi György
Kiütést kaptak tőle
„...az egyik lakó bubópestisben megbetegedett. A Grand Hotel vendégeit mégsem lehet karanténba szállítani, tehát elrendelték a vesztegzárat. Három hétig egy lélek sem hagyhatja el a Grand Hotelt.”
1963-ban váratlan esemény zavarta meg a Royal mindennapjait. Két alkalmazott a szállodában tartotta meg a lakodalmát, és az ifjú ara testén másnapra gyanús kiütések jelentek meg; az orvos himlőre gyanakodott. A diktatórikus rendszer apparátusa azonnal működésbe lépett. A szállót a hatóságok lezárták, a vendégeknek és a dolgozóknak az épületben kellett maradniuk.
Augusztus 30-án rövid hírt adott közre a Magyar Távirati Iroda: „A Budapesti Royal Nagyszálló egy alkalmazottján feketehimlő megbetegedésre utaló tünetek jelentkeztek. Mivel fennforog nála a betegség alapos gyanúja, szükségessé vált az esetleges fertőzés továbbterjedésének megakadályozására megelőző jellegű járványügyi óvintézkedések életbe léptetése. A beteget szigorúan elkülönítették, haladéktalanul védőoltásban részesítették mindazokat, akikkel elkülönítése előtt érintkezhetett, a szállodát pedig egészségügyi zárlat alá helyezték.”
Az MTI beszámolt arról is, hogy kötelezően beoltották a járóbeteg-rendelők és a BKV munkatársait, illetve mindazokat, akik külföldre készültek. Ha valaki megijedt a járványveszélytől, védőoltásra jelentkezhetett. A napilapok, talán amiatt, hogy ne legyen nagyobb pánik, csak rövidhírekben számoltak be az esetről. A körúti szálloda előtt a következő napokban kisebb csoportokba verődtek össze a kíváncsiskodók.
A Royal egykori alkalmazottainak a visszaemlékezéséből tudható, hogy mi történt odabenn. „Nekem megsúgták, hogy holnap reggel nyolckor bezárják a szállodát, és akkor aztán se be, se ki – emlékezik Vadnai Tibor. – Tíz óra körül szóltak ismét, hogy azonnal gyere be a szállodába, mert különben a László Kórházba visznek. Én akkor a legszükségesebbeket összepakoltam, a gitáromat meg egy üveg whiskyt, és bevonultam.” Az alkalmazottak közül azokat, akik éppen nem tartózkodtak a Royalban, összegyűjtötték, és a járványkórházba vitték.
„A szálloda olyan volt, mint egy elvarázsolt kastély vagy egy nagy óceánjáró hajó” – meséli Meskál Tibor. – Önellátó lett a szálloda, itt sütötték a kenyeret meg miegymást, és csak beszállítani lehetett az árut, ki nem kerülhetett semmi sem. A szemetet, amit ki kellett szállítani, azt lefertőtlenítették, leöntötték mésszel, és bebugyolált köjálos járványügyi szakemberek vitték el egy külön telepre.” A bennrekedt emberek az ablakok mögül integethettek ki a családtagjaiknak. Az utca túloldalán aggódó édesanyák, feleségek törölgették zsebkendővel a könnyeiket.
„És ekkor Wolfgang harsányan így szólt: – Azon leszünk, hogy a vesztegzár izgalmas, de szép trópusi élménye legyen a Grand Hotel vendégeinek...”
A szállodában bennrekedt a vendégsereg, a teljes felszolgáló személyzet, egy műszak konyhai személyzete, a szobalányok, a portások. A Royal alkalmazottainak meghagyták, hogy úgy kell dolgozniuk, mintha mi sem történt volna. A személyzet így a beosztása szerint munkába állt, a szolgálat utáni szabadidőt és a szabadnapjaikat azonban ők is csak odabent tölthették el. Először csak találgatták, hogy mi történik körülöttük. Az ijedtséget fokozta, hogy volt, aki az oltástól belázasodott, másoknál meg a befecskendezett védőanyag himlőszerű kiütéseket okozott. Világvége hangulat uralkodott el a szállóban, ám az általános csüggedtség hamar össznépi mulatozásba fordult. A vendégek és a személyzet tagjai egymásra találtak; elegáns ételek, italok, zene és tánc oldotta a hangulatot...
Támogasd a 
szerkesztőségét!
