Múlt-kor.hu

Versei memorizálásával élte túl a kommunista kényszermunkatábor poklát Faludy György

Versei memorizálásával élte túl a kommunista kényszermunkatábor poklát Faludy György

2020. szeptember 23. 12:59 Múlt-kor

Emigrálás az egyre inkább a náci Németország bűvkörébe kerülő Magyarországról, majd menekülés a németek által megszállt Franciaországból Marokkóba, és onnan az Egyesült Államokba. Több éves szolgálat a második világháború csendes-óceáni hadszínterén; túlélés a recski kényszermunkatáborban, és ismét menekülés Magyarországról. A 110 éve, 1910. szeptember 22-én született Faludy György leginkább alkotói nyugalomra vágyott, de élete jelentős részében az üldöztetés és az állandó vándorlás volt a sorsa. A költő, műfordító, aki szembeszállt a fasizmussal és a kommunizmussal is, elmerült a 20. század poklában, amely lírájának formálójává vált.

Emigrációból börtönbe

A zsidó polgári családban született Faludy György egyetemi éveit külföldön, Bécsben, Berlinben, Párizsban és Grazban töltötte, így több nyugati nyelvet is elsajátított tanulmányai alatt. Az iskolapadot 1933-34-ben egyenruhára cserélte; a Magyar Királyi Honvédségtől zászlósként szerelt le. Első verseit a harmincas évek elején írta, publikálásukra a Magyar Hírlapban és a Független Szemlében került sor.

Országos ismertséget az 1937-ben megjelent Villon-átköltéseivel (François Villon balladái) szerzett. Faludy a reneszánsz-kori vándorló költőben megtalálta „avatárját”, hiszen az általa papírra vetett, tömény erotikával fűszerezett Villon-balladák nem szigorúan vett műfordítások voltak, hanem saját érzésvilágának, világképének kivetítései.

Siker ide vagy oda, a költőt egyre jobban fojtogatni kezdte a térségben és az országban eluralkodó háborús légkör. A müncheni egyezmény után a Felvidék déli részének visszacsatolását még katonaként érte meg a csehszlovák-magyar határra vezényelt Faludy. A felvidéki kaland után leszerelték, és ekkor úgy döntött, hogy elhagyja az országot.

Faludy Franciaországban, Párizsban folytatta életét, azonban nem sokáig maradt az országban, mivel a nácik 1940 nyarán lerohanták a franciákat. A párizsi Diadalív alatt parádézó szürke egyenruhába bujtatott német katonákat azonban már nem nézte meg, Dél-Franciaországon keresztül előbb Marokkóba, Casablancába menekül, majd onnan az Egyesült Államokba emigrált.

New Yorkban szerkesztői állást kapott, és az USA-ban élő, magyaroknak íródott Harc című hetilap szerkesztője lett. A háború mellett azonban nem tudott elmenni és végül önkéntesként jelentkezett az amerikai hadseregbe. A költő később így indokolta döntését: „Folyton az járt eszemben: lehetetlen, hogy éppen én, aki a demokráciáért folytatott küzdelmet a magaménak, tulajdon erkölcsi kötelességemnek tartottam, aki versben és prózában, de még élőszóban is a szabadság eszméit hirdettem, aki a nácik esküdt ellensége vagyok, (…) nem tehetem, hogy a szabadságért és a hazám felszabadításáért folyó küzdelemből kivonjam magamat.”

Faludy a csendes-óceáni hadszíntérre került és egészen 1945 decemberéig katonaként szolgált. A fegyvert ragadott költő megszerette Amerikát, de a háború lezárása után mégis úgy döntött, hogy hazajön. Jól tudta, hogy egy vesztes, elgyötört, és rommá lőtt országba fog visszatérni, a szíve mégis hazahúzta. A hazájához kapcsolódó bajsejtelmeinek a Búcsú Amerikától című költeményében adott hangot: „ó Amerika, boldog, ó Amerika, ifjú, ó Amerika, melyhez / a föld, ahová megyek, hőbörgő gyötrelem lesz, / rút omladék, penészes rom, patkányok tanyája, / dühöngő félbolondok s megszálltak ispotálya”.

1946 tavaszán Faludy megérkezett Budapestre, ahol a kommunisták rögtön szemet vetettek rá és megpróbálták beszervezni, de ő a felkérésre nemet mondott, és inkább Kéthly Annához és a szociáldemokratákhoz közeledett. A Népszava kulturális rovatába írt, 1947-ben megjelent az Őszi harmat után című verseskötete.

A normális alkotómunkát azonban kettétörte a többpártrendszer felszámolása, és a kommunista hatalomátvétel. A kirakatperek, a sorozatos letartóztatások mély ellenszenvvel töltötték el Faludyt, és amikor a szociáldemokrata vezetőket letartóztatták, tudta, hogy szorul a hurok az ő nyaka körül is. 1950 júniusában az amerikaiaknak való kémkedés vádjával tartoztatták le, és hamarosan Budapesten az Andrássy út 60-ban találta magát.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Versei memorizálásával élte túl a kommunista kényszermunkatábor poklát Faludy György

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2020. tél: Legendás anyósok

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra