Valós események inspirálhatták az aranygyapjú legendáját

2014. december 1. 08:58

A görög mitológia egyik leghíresebb történetében Iászón és követői, az argonauták az ősi időkben még Iolkosz nevet viselő Volosz kikötőjéből hajóztak ki, hogy megkeressék a Poszeidón és Theophané nászából született aranyszőrű kos lenyúzott bőrét, a Kolkhiszt védő aranygyapjút. Végül Héraklész és Orpheusz segítségét is igénybe véve, szörnyeket és ellenséges királyokat legyőzve sikerült megszerezni a kincset. A történetet először Apollonius (Apollóniosz Rhodiosz) vetette papírra az utazás után 11 évszázaddal. A mítosz szerint hajójukat, az Argót ötven argonauta három hónap alatt, Pallasz Athéné segítségével építette meg, aki egy mágikus, beszélő és jósolni is tudó fadarabból készítette el a hajóorrot.

Geológusok kutatása szerint Grúzia történelmi régiója, a hegyvidéki Szvanéti (Szvanétia) volt a történetben említett, aranyban bővelkedő terület. Azt feltételezik, hogy az ókori Kolkhisz lakói báránybőrt használtak a hegyekben előforduló arany összegyűjtéséhez: a patakok, folyók homokjában található hordalékaranyat úgy nyerték ki, hogy a hegyi patakok vizét felfogták, majd az összegyűlt homokot birkabőrön keresztül átmosták, a súlyos aranyszemcsék pedig fennakadtak a gyapjú szálai között. 

Avtandil Okrostsvaridze, az Ilia Állami Egyetem geológusa szerint Iászón és az argonauták története a valóságban gyökerezik: a kalandorok hallottak a kaukázusi aranymosók történetéről, ami a fejlett, civilizált világban romantikus színezetet kapott, hozzájárulva a Szvanétiről, illetve Kolkhiszról mint aranyban bővelkedő vidékről kialakuló kép megerősödéséhez. "Úgy véljük, igaza lehet Appianosz alexandriai görög történetírónak, aki úgy vélte, hogy az aranygyapjú legendája valós eseményen alapult; az argonauták célja az volt, hogy aranyat szerezzenek és megismerjék az aranymosás technikáját" - mondta el a kutató.

Az eredményeikről a Quaternary International novemberi számában beszámoló Okrostsvaridze és kollégái több mint ezer kőzetmintát vizsgáltak meg, s eredményeik azt mutatják, hogy Kolkhisz fennállása alatt az ókori királyság területe igen gazdag volt a hordalékaranyban.

Kolkhisz a Fekete-tenger keleti-délkeleti partjainál fekvő ókori királyság volt a mai Grúzia (Georgia) területén. A kolkhisziak valószínűleg a bronzkor közepe felé telepedtek meg a Kaukázusban. A Grúzia nagy részére, illetve Törökország északi részére kiterjedő állam alapvető szerepet töltött be a grúz nép kialakulásában. Kolkhisz a középkorban egyesült az ókorban Ibéria néven ismert keletebbre fekvő területtel és ezzel létrejött az egységes grúz királyság.

A görög mitológia szerint itt, Arész szent ligetében függesztette ki Aiétész király az aranygyapjút, amíg el nem ragadták a Iaszón vezette argonauták. De hogy pontosan hol, nem tudni: néhány ókori kútfő és mai kutató úgy véli, hogy a legenda a vaniak vidékén játszódott, ám mások szerint a mai grúzok alcsoportjának tartott, az északi hegyvidéki területeken élő szvánokhoz köthető.

Okrostsvaridze úgy gondolja, hogy a Szvanétiban fekvő falvakban fellelt leletek a bizonyítékai annak, hogy az ott élők birtokában voltak a kifinomult bányászati "technológiáknak" - ilyen például a fenti képen is látható arany oroszlánszobor, amelyet az időszámításunk előtti 2. évezredben készítettek. "Ez azt mutatja, hogy az aranybányászat és a fémmegmunkálás már az ókori királyságok korában nagyon magas szinten állt" - mondta a kutató. "Kutatásunk szerint az itt található arany akkora mennyiségben állt rendelkezésre, hogy az a mitológiai történet alapja lehetett" - tette hozzá.