Új síremléket kapott a magyar zenetörténet kiemelkedő alakja, Erkel Ferenc
2021. október 1. 11:04 MTI
A Himnusz megzenésítője óriási szerepet vállalt a magyar nemzeti opera megteremtésében, továbbá bátran képviselte a nemzeti identitás és a függetlenség eszméjét. A zene világnapjának előestéjén a síremléket egykor állíttató Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának közreműködésével tartottak megemlékezést a Fiumei úti sírkertben.
Rónaszékiné Keresztes Monika, a magyar zenei nevelésért felelős miniszteri biztos a megemlékezésen kiemelte Erkel Ferenc szerepét a magyar nemzeti opera megteremtésében.
Mint fogalmazott, Erkel Ferenc az operáival „szinte végigkomponálta a magyar történelmet”. Szilárd keresztény hitét kilencedik operája, az István király jelzi, halhatatlan életművének koronája pedig nemzeti imádságunk, a Himnusz – mutatott rá a miniszteri biztos.
Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének (NÖRI) főigazgatója hangsúlyozta: a Hunyadi László és Kölcsey Himnuszának megzenésítése a nemzet zeneszerzőjévé tette Erkel Ferencet.
Operájának óriási hatása volt a magyarság önképére, hiszen 1848. március 15-én este a Nemzeti Színházban a Meghalt a cselszövő című kórusa csendült fel.
„Erkel tehát Petőfihez hasonlóan, a maga eszközeivel, zeneszerzőként a magyar szabadságharc egyik legfontosabb szereplője lett, a nemzeti identitás és függetlenség egyik legjelentősebb képviselője” – mondta Móczár Gábor.
A most felújított, 2001 óta védett síremléket 1904-ben állíttatta a Budapesti Filharmóniai Társaság. A bronz dombormű alkotója Kallós Ede (1866-1950) szobrászművész. Az domborművön Erkel Ferenc főműve, a Himnusz taktusai olvashatók.
Erkel Ferenc (1810-1893) pályáját zongoraművészként és zenepedagógusként kezdte. 1840-ben írta meg első operáját, a Bátori Máriát, majd 1844-ben megnyerte a Himnusz megzenésítésére hirdetett pályázatot.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után a főváros hangversenyéletének fellendítésén fáradozott. Vezetésével alakult meg 1853-ban a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, amelyet számtalan alkalommal vezényelt.
Bánk bán című operáját – amely egyben pályájának csúcsát is jelentette – 1861-ben mutatták be. Közreműködött az 1875-ben megnyílt Zeneakadémia megalapításánál, amelynek ezután tíz éven át igazgatója és zongoratanára volt. Ő lett az 1884-ben megnyílt budapesti Operaház első főzeneigazgatója.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
