Trágár viccek, abszurd anekdoták – gondolta volna, hogy Abraham Lincoln tényleg jó humorú volt?
2018. augusztus 17. 17:58 Múlt-kor
Abraham Lincoln amerikai elnök – bár a Washingtonban található emlékművének középpontjában lévő, szigorú arckifejezésű márványszobra és híres beszédei komor hangulata nem erre utalnak – korában ismert volt viccelődésre való hajlamáról és természetes humorérzékéről. Alább olvasható fennmaradt tréfái közül hat igazán emlékezetes.
Egészen kivételes humorérzék
Ő volt emellett az első elnök, aki hivatalának eszközévé is tette a humort, és egyben az utolsó is, aki ennyire felszabadultan alkalmazta elnökként. A humoráról napjainkban is ismert John F. Kennedy kimondottan igyekezett visszafogni magát, attól félve, hogy modorát nem tartják államférfihoz méltónak, míg a tehetséges elbeszélő Ronald Reagan attól a vádtól tartott, hogy valódi gondolatok hiányát pótolja humorizálásával. Lincoln azonban nem érezte azokat a gátlásokat, amelyeket későbbi utódai.
Lincoln viccei segítenek meghatározni is karrierjét politikusként, jogászként és háború által terhelt elnökként. Nevetése együtt élt magába forduló merengéseivel és melankóliájával (időről időre jelentkező depressziós epizódokban szenvedett). A háborús időkben humora orvosság és menedék is volt, sokszor gátlástalan viccelődése azonban támadási felületet nyújtott ellenfeleinek, akik „trágár bohócnak” és „testet öltött viccnek” nevezték.
Az Egyesült Államok 16. elnökének humora igen eklektikus volt. A vadnyugatról szóló, lódításoktól hemzsegő anekdoták, tanulságos mesék, trágár viccek, szóviccek, abszurditások, politikai szatíra és eszes megszólalások is a palettájába tartoztak. Semmi sem okozott neki nagyobb örömet azonban, mint az erkölcsi kettős mércéken való élcelődés. Tudta, ahogy Platón is, hogy „a komoly dolgokat nem lehet felfogni röhejes dolgok nélkül.”
Lincoln eszköznek, mi több, fegyvernek is látta a humort – és mint ügyvéd, politikus, elnök és krónikus depressziós, elképesztően széles körű célokra használta. Sajnos rendkívül sok története és eszes válasza a tárgyalóteremből a múlt homályába vész. Az idők során a fennmaradottak közül is sok elvesztette élét, miután kevésbé tudjuk őket megfelelő kontextusba helyezni. Alább azonban olvasható néhány példa arra, hogy humora igencsak komolyan veendő dolog volt – és hogy a 19. századi humor sokszor ma is vicces.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
