Tömegsírokat rejtett a francia templomrom
2026. április 8. 11:11
Több mint kétszáz sírt magában foglaló, kora középkori temetőt és egy eddig ismeretlen vallási épület – vélhetően egy ókeresztény templom vagy temetkezési bazilika – maradványait tárták fel a délkelet-franciaországi Valence városában. A Francia Nemzeti Megelőző Régészeti Kutatóintézet (INRAP) friss ásatási jelentése alapján a leletegyüttes kiemelkedő adatokat szolgáltat a régió kora középkori hitéletéről és a késő középkori járványok demográfiai pusztításáról.
A régészeti munkálatok a Rue Peloux utcában végzett 2024-es próbafeltárásokat követően vették kezdetüket, az INRAP szakemberei pedig az elmúlt hónapokban összesen 213 sírhelyet azonosítottak. A feltárás középpontjában egy keletre tájolt, a későbbi évszázadok során szinte teljesen elbontott kőépület alapjai állnak.
A megmaradt nyomok (főként a kőkitermelés után visszamaradt rablóárkok) alapján a régészek egy hozzávetőleg huszonkét méter hosszú, hajóval és kereszthajóval, valamint egy hármas, félköríves apszisrendszerrel rendelkező struktúrát rekonstruáltak. Bár az épület funkciója még vitatott, a helyszínen azonosított legkorábbi, a 7. századra datálható sírok egyértelműen az épület kora középkori (Meroving- vagy Karoling-kori) vallási, valószínűleg ókeresztény temetkezési kötődésére utalnak.
A központi épületet sűrűn körülvevő temetőben az antropológusok eddig legalább 224 eredeti helyzetében lévő csontvázat tártak fel. A sírok tipológiája rendkívül változatos: a hagyományos gödörsírok mellett kőből és téglából épített sírok (köztük cserép- és kőkoporsók) is előkerültek.
A demográfiai elemzések a korabeli átlagos halandósági rátát tükrözik: az elhunytak közül mintegy százharminc felnőtt és nyolcvan gyermek volt. A régészek kiemelték, hogy a gyermekek (köztük 34–42 öt év alatti csecsemő és kisgyermek) jelentős részét az épület északi fala mentén temették el.
Kereszténység és járványok a Rhône völgyében
A Rhône folyó völgyében fekvő Valence a Római Birodalom idején (Valentia néven) fontos provinciális központ volt, majd a kora középkorban a régió egyik legjelentősebb püspöki székhelyévé vált. A most feltárt 7. századi bazilika és temető abból az átmeneti időszakból származik, amikor a Nyugatrómai Birodalom bukása után a Frank Birodalom fokozatosan megszilárdította hatalmát, a kereszténység pedig véglegesen átformálta a társadalom temetkezési (pogányból kereszténnyé váló) szokásait. A templomok körüli temetkezés ebben a korszakban vált általánossá.
A lelőhely különös jelentőségét nyolc olyan tömegsír adja, amelyekben egyszerre több – kettő és tizenegy közötti – egyént temettek el, összesen 34 főt. A radiokarbonos vizsgálatok ezeket a kollektív temetkezéseket jóval későbbre, a 15. és 16. század közötti időszakra datálják, ami egybeesik az épület feltételezett pusztulásának és a temető felhagyásának idejével.
A régészek szerint a tömegsírok egyértelműen egy pusztító járványügyi eseményre utalnak. Dél-Franciaország történelmében a 14. századi nagy pestisjárványt követően a 15–16. században rendszeresen tértek vissza a regionális pestishullámok, de a szakemberek felhívják a figyelmet, hogy a pontos ok (amely lehetett tífusz, himlő vagy vérhas is) meghatározásához további paleopatológiai és a kórokozók DNS-ére fókuszáló mikrobiológiai vizsgálatok szükségesek.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
