Több mint száz áldozata volt Anglia legsúlyosabb vonatszerencsétlenségének

2024. október 8. 09:50 Múlt-kor

1952. október 8-án, reggel 8:17 körül a helyi személyvonat megállt a Harrow & Wealdstone állomás 4-es peronjánál, ahová a köd miatt körülbelül hét perc késéssel érkezett meg. A mintegy 800 utast szállító vonat a szokásosnál is jóval zsúfoltabb volt, mivel egy, ugyanezen a vonalon járó szerelvényt korábban töröltek a menetrendből.

Két perccel később, amikor az utolsó két kocsi ajtajának ellenőrzése után a kalauz visszasétált a fékezőkocsihoz, a Perth-expressz mintegy 100 km/h sebességgel a személyvonat hátuljába csapódott. Az ütközés a személyvonatot 18 méterrel előrébb sodorta, és teljesen összezúzta az utolsó három kocsit, alig több mint egy kocsi hosszúságúra összelapítva azt.

Az ütközés roncsai a szomszédos vágány sínjein terültek szét. Néhány másodperccel az első ütközés után az ellenkező irányból érkező és Liverpoolba tartó gyorsvonat körülbelül 100 km/h sebességgel haladt át az állomáson. A szerelvény mozdonya nekirohant a perthi vonat kisiklott mozdonyának, és szintén kisiklott.

A liverpooli vonat két mozdonya felugrott a peronra, amelyet átlósan végiszántott, mielőtt a szomszédos villamossíneken landolt. Több kocsi az állomás gyalogos hídjának tartóoszlopába csapódott, leszakítva róla egy súlyos acélgerendát.

A liverpooli vonat egyik felborult mozdonya

Az ütközésekben a három szerelvény tizenhat kocsija semmisült meg vagy rongálódott meg súlyosan. A tizenhat kocsiból tizenhárom egy 41 m hosszú, 16 m széles és 5,5 m magas roncshalmazzá tömörült össze. A perthi mozdony teljes egészében a roncshalmaz alatt feküdt.

8 óra 22 perckor futottak be az első segélyhívások, a tűzoltók, a mentők és a rendőrség munkáját az Egyesült Államok légierejének egyik orvosi egysége is segítette, amely öt mérfölddel arrébb állomásozott. Közöttük tevékenykedett Abbie Sweetwine ápolónő is, aki áldozatos munkáját követően „A hatos peron angyalaként” vált ismertté. A mentési munkálatokban részt vett továbbá az Üdvhadsereg, a Női Önkéntes Szolgálat, valamint számos bátor helyi lakos.

A munkálatok során az állomás teljes területét lezárták a forgalom elől, beleértve az épen maradt vágányokat is. A sínekről daruk segítségével távolították el a mozdonyokat és kocsikat, a forgalom csak három nappal később, október 11-én hajnali 4:30-kor indult meg újra.

Mentőmunkások a roncsok között

A balesetnek 112 halálos áldozata volt. Közülük 102-en a helyszínen vesztették életüket, a maradék 10 áldozat később, a kórházban halt bele sérülésébe. Az áldozatok közül 64-en a helyi vonaton, 23-an a perthi expresszen és 7-en a liverpooli vonaton haltak meg. A fennmaradó 14 halálos áldozat kiléte máig tisztázatlan, de egy részük a peronon állhatott, őket a liverpooli vonat kisiklott mozdonyai üthették el. A halálos áldozatokon túl összesen 340 sérültről érkezett jelentés: 183 embert sokk és kisebb sérülés miatt láttak el az állomás területén, 157 embert kórházba szállítottak.

A tragédia körülményeiről szóló jelentést Wilson alezredes, a Vasúti Felügyelet vezető munkatársa készítette. Eszerint a perthi vonat mozdonyvezetője nem lassította le vonatát a lassító jelzést követően, majd két veszélyjelzőn is áthaladt, mielőtt összeütközött a személyvonattal. Minden bizonyíték arra utalt, hogy a mozdonyvezető az utolsó pillanatig meg sem próbált megállni: a perthi vonat fedélzetén tartózkodó szemtanúk arról számoltak be, hogy az ütközés előtt csak néhány másodperccel hajtottak végre vészfékezést.

Az állomás északi része a szerencsétlenség után

Tudni kell, hogy a Harrow & Wealdstone állomáson a helyi vonatoknak csúcsidőben elsőbbsége volt a távolsági gyorsvonatokkal szemben, így a késve közlekedő gyorsvonatok vezetői gyakran további késésekkel és várakoztatással számolhattak. Ezt a perthi vonat fiatal mozdonyvezetőjének is tudnia kellett, aki egyébként kiváló egészségi állapotnak örvendett, és nem találták jelét olyan orvosi helyzetnek vagy felszerelési hibának, amely elvonta volna figyelmét a jelzések észlelésétől. Így máig érthetetlen, hogy miért nem lassított.

A jelentés azt is megjegyezte, hogy bár a köd felszállt Harrow állomás környékén, és a látótávolság 180-270 méterre javult, a szemtanúk csak 46-91 méterre becsülték a látótávolságot. Ez a távolság azonban nem akadályozta a mozdonyvezetőt abban, hogy idejében észlelje a jelzéseket.

A jelentés meglepődve emelte ki azt a körülményt, hogy a liverpooli vonat első hét személyszállító kocsijában „csak” nyolc halálos áldozat volt. Ezeket a teljesen acélszerkezetű kocsikat ugyanis már a British Railways új szabványa szerint építették és úgy tűnt, hogy jobban bírták az ütközést, mint a régebbi típusú járművek.

A baleset felgyorsította a British Railways automatikus figyelmeztető rendszerének (AWS) bevezetését, amelyet néhány, az iparág anyagi kiadásait előtérbe helyező szakértő szkeptikusan fogadott.  Véleményük szerint több életet lehetett volna megmenteni több vágányáramkör és színes fényjelzés telepítésével. 1977-re a British Railways vasúti pályáinak mintegy egyharmadát szerelték fel AWS-sel.

A katasztrófa 50. évfordulója alkalmából 2002-ben emléktáblát avattak fel a helyszínen. Az állomás mellett húzódó út mentén a helyi iskolák gyermekei Wealdstone történelméből vett jeleneteket ábrázoló falfestményt festettek, amelyeket az áldozatok emlékének szenteltek. A tragédiáról egy holland popegyüttes, a The Nits egy dallal emlékezett meg, „Harrow Accident” címmel