Tíz tévhit a spanyolnátha történetéről

2018. január 15. 13:43

A járvány Spanyolországból indult

A járvány, nevével ellentétben nem Spanyolországban ütötte fel először a fejét. Annak oka, hogy mégis miért érkeztek innen az első – nyilvános – jelentések a megbetegedésről, a világháborús viszonyokban keresendő. A hadviselő felek ugyanis kínosan ügyeltek arra, hogy ne árulják el gyengeségeiket az ellenségnek, így szigorúan cenzúrázták a hazai sajtót, amely eképpen nem adhatott hírt a pusztító influenzáról. Spanyolország ezzel szemben semleges állam volt, így ilyen megfontolások nem akadályozhatták a sajtó működését. Eltérő elméletek léteznek arról, hogy valójában honnan indult a járvány, így lehetséges helyszínként merült már fel Kína és az amerikai Kansas állam is.

Egy szupervírus csapott le az emberiségre

Az 1918-as influenzajárvány alig hat hónap leforgása alatt mintegy 25 millió ember életét követelte. A rendkívül magas halálozási ráta miatt sokáig úgy vélték, hogy valamiféle szupervírus állhat a betegség hátterében. Mára azonban tudjuk, hogy a vírus nem tért el jelentősen más években hasonló járványokhoz vezető kórokozóktól. A magas mortalitás elsősorban a háborúval járó különféle tényezőknek volt köszönhető. Így a kaszárnyák zsúfoltsága, a rossz higiéniás viszonyok és az emberek általános alultápláltsága mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy a legyengült szervezetek sokszor nem tudták legyűrni a fertőzést.

A betegség első hulláma volt a legpusztítóbb

A betegséggel kapcsolatos egyik legelterjedtebb tévhit, hogy a járvány első hulláma volt a leghalálosabb. A valóságban az 1918 első felében meginduló első hullám viszonylag kevés áldozatot követelt, összehasonlítva az október-november folyamán pusztító második hullámmal. A betegség harmadik hulláma 1919 tavaszán szintén több áldozatot követelt az elsőnél, ugyanakkor már messze alatta maradt a másodiknak.

A spanyolnátha egyenlő volt a biztos halállal

Sokáig tartotta magát a hiedelem, hogy mindenki, aki megfertőződött 1918-ban, meg is halt a betegség következtében. Ténylegesen a fertőzöttek többsége túlélte a betegséget, mindössze egyötödük vesztette életét 1918-19-ben – amely természetesen így is sokkal pusztítóbb volt a „hagyományos” influenzajárványoknál, amikor átlagosan kevesebb mint 1%-a hal meg a fertőzötteknek. A halálozási ráta ugyanakkor jelentősen eltért bizonyos csoportok esetében. Az Egyesült Államokban például az indiánok körében különösen nagy pusztítást végzett a spanyolnátha, előfordult, hogy teljes közösségeket törölt el a Föld színéről. Ennek oka valószínűleg az lehetett, hogy ezen közösségek korábban nem voltak kitéve influenzának, így immunrendszerüket teljesen felkészületlenül érte a betegség.

A korabeli kezelések nem sok hatással bírtak a járvány idején

A korabeli orvoslás nem igazán ismert vírusölő kezeléseket. Egy elmélet szerint azonban bizonyos esetekben az 1918-ban alkalmazott kezelések komoly hatással bírtak a betegekre - igaz, nem a kívánt irányban. A korabeli orovosi hatóságok sok esetben nagy mennyiségű aszprinnel igyekeztek kezelni a fertőzést, amely egyes kutatók szerint akár mérgezésekhez is vezethetett. Az elmélet ellen szól azonban, hogy a halálozási ráta nem tér el jelentősen azokon a területeken, ahol alkalmazták az aszpirines kezelést és azokon, ahol még nem állt rendelkezésre ez a gyógyszer.

A hatóságok tehetetlenek voltak

Ahogy már fentebb említettük, a hadviselő országok sajtójában csak ritkán bukkantak fel a betegségről szóló tudósítások. Ez alapján joggal hihetjük, hogy a kormányok igyekeztek szőnyeg alá söpörni a tömeges megbetegedéseket. A valóságban a felelős hatóságok észlelték a növekvő problémát és igyekeztek megtenni a megfelelő lépéseket. Számos városban karanténokat állítottak fel és igyekeztek lassítani a fertőzés terjedését.

A spanyolnátha befolyásolta a háború kimenetelét

Magától értetődik a gondolat, hogy egy ilyen magas halálozási rátával bíró betegség érzékeny veszteségeket okozhat egy hadviselő állam számára. Ugyan ez kétségtelenül így volt 1918-ban, a spanyolnátha egyaránt érintette a Központi Hatalmak és az Antant országait is, így a háború végkimenetelét nem befolyásolta jelentősen a járvány.

A védőoltások vetettek véget a járványnak

1918-ban még nem alkalmaztak védőoltásokat az influenza ellen, így ez nem is vezethetett a járvány megfékezéséhez. Érdekesség azonban, hogy a frontokon már hosszabb ideje szolgáló – így több betegséget is átvészelő – katonák jellemzően ellenállóbbak voltak a spanyolnáthával szemben, mint az 1918-ban újoncként érkező katonák.

A vírus géntérképét a mai napig nem sikerült feltárni

Az 1918-as spanyolnátha genetikáját 2005-ben sikerült vizsgálat alá vonni a tudósoknak, miután Alaszkában megtalálták egy áldozat fagyott holttestét. Az ebből nyert mintákat majmokon tesztelték, akiknek halálához általában az vezetett, hogy immunredszerük túlreagálta a vírussal való találkozást. A kutatók szerint hasonló jelenség vezethetett 1918-ban számos fiatal, egészséges ember halálához is.

Az 1918-as járvány nem sok tanulsággal szolgál napjainkban

A spanyolnátha története ma is fontos tanulsággal szolgálhat az emberiség számára. Az akkor elkövetett hibák tudatos elkerülésével, így rendszeres kézmosással, egészséges táplálkozással, védőoltások és antibiotikumok alkalmazásával sokat tehetünk azért, hogy a minden évben visszatérő influenzajárványok veszélyeit a minimálisra csökkentsük.