Tíz szívszorító naplóbejegyzés a második világháborúból
2020. május 1. 09:48 Múlt-kor
+1 A magyar tragédia
„Karácsony másodnapján rettenetes éjszakánk volt. A szinte kibírhatatlan ágyúzás miatt felkeltünk éjjel, és a gyerekekkel lementünk a pincébe. Aludni sehogyan sem tudtunk, csak ültünk az óvóhely padjain. Éjfél után újra felmentünk a lakásba, és állandó csatazajban, géppuska és ágyútűzben értük meg a reggelt. A nap legnagyobb részét az óvóhelyen töltöttük, csak az étkezésekre merészkedtünk fel a lakásba. Minden nagyobb robbanásra sírógörcsöt kapott feleségem és Babyka. A gyerekek sírtak, köhögtek, hánytak és fuldokoltak a szamárköhögési rohamban. Állítólag Budapest teljesen be volt kerítve, és az oroszok az Uj Szent János Kórházat is elfoglalták. Az Olasz fasor végén volt az arcvonal. A közelünkben felállított ágyuk dörögtek egész nap" - olvashatjuk Pentelényi János ostromnaplójának 1944. december 26-i bejegyzésében.
A csepeli Weiss Manfréd Művek 34 éves mérnöke feleségével és két gyermekével a II. kerületi Olasz (később Malinovszkij, ma Szilágyi Erzsébet) fasor 17-es számú ötemeletes bérházban élt az ostrom idején. Miután drámai körülmények között túlélte az ostromot, visszakerült a csepeli Weiss Manfréd Művekhez. (Forrás: Beszélő)
„A házroncsok között állati temetek, felületesen elföldelt emberi hullák bűzlenek a tavaszi nap melegében. A vánszorgó, csomagokat, batyukat cipelő tömeg mintha céltalanul ténferegne; de a valóságban Pest sistereg az élettől. Hevenyészett üzletekben, kapuk alatt és az úttesten minden árulnak, olyan cikkeket is, amelyeket már évek óta nem láttunk: malac, marha és borjú, Chanel-parfüm, cipőpaszta, csokoládé, igazi tea és kávé, kockacukor, női ruhaanyagok, harisnya, cipő (...) Néhány feketéző kereskedő ezekben a hetekben megmentette Pestet az éhhaláltól" - olvashatjuk Márai Sándor egyik 1945. áprilisi naplóbejegyzésében.
Az író és felesége az 1944. március 19-i német megszállás után Leányfalura költözött. 1945 tavaszán tértek vissza Budapestre, lakásuk azonban a bombázások alatt teljesen elpusztult. Márai fenti naplóbejegyzésében rendkívül érzékletesen ábrázolja az ostrom után éledező Budapesten uralkodó hangulatot, azt, ahogyan a lakosság igyekszik felocsúdni a második világháború pusztítása okozta sokkból.