Titokzatos építményt fedeztek fel az egyiptomi Butó romvárosában
2026. március 27. 16:18
Egy Krisztus előtti 7. századból származó, a későkori szaiszi dinasztia idején épült szakrális építményt, vélhetően egy másodlagos templomot vagy nagyméretű sírt azonosítottak az egyiptomi Nílus-deltában fekvő Butó (Tell el-Fara'in) romvárosában. A felfedezésről, amelyet műholdas és geofizikai technológiák kombinálásával értek el, az egyiptomi Nemzeti Csillagászati és Geofizikai Kutatóintézet, valamint a németországi Kieli Egyetem kutatócsoportja számolt be az Applied Geophysics című tudományos folyóirat legfrissebb számában.
A Nílus-delta magas talajvízszintje és az ismétlődő áradások miatt a térség hagyományos régészeti feltárása rendkívül nehézkes. A kutatók ezért a műholdképek elemzése mellett elektromos ellenállás-tomográfiát alkalmaztak, amely az orvosi CT-vizsgálatokhoz hasonlóan készített háromdimenziós modellt a föld alatti rétegekről.
A felszínhez közelebbi ptolemaida és római kori törmelékek (vályogtéglák, mészkő, kerámia) alatt, mintegy három–hat méteres mélységben egy húszszor huszonnégy méter alapterületű, kiterjedt homokalapzaton nyugvó építményt azonosítottak, amelynek falai helyenként a tizenkét méteres vastagságot is elérték. A mélyfúrásos mintavétel során a kutatók megállapították, hogy a területet az építkezés előtt mesterségesen elegyengették, ami a korszakra jellemző fejlett és tudatos urbanisztikai tervezésre utal.
A feltárt épület belsejében a szakemberek nagyszámú vallási tárgyat és amulettet találtak. Előkerült többek között a várost védelmező Uadzset istennő mészkőből készült képmása, egy hibrid lényt (pávián, sólyom és a törpe Pataikosz keverékét) ábrázoló amulett, valamint a gyermek Hóruszt és a Hóruszt, illetve Bészt szoptató Íziszt megörökítő nyakékdarabok is.
A leletek között azonosítottak egy Hathor istennőt ábrázoló domborművet, egy rituális áldozati medencét, erotikus tartalmú szobrocskákat, valamint egy szteatitból faragott, III. Thotmesz fáraó nevét viselő, pecsétként használt szkarabeuszt, amelyet a kutatók a feltárás egyik legjelentősebb darabjaként értékeltek.
Butó és a szaita reneszánsz
Butó (az ókori Per-Uadzset) Alsó-Egyiptom egyik legősibb és legfontosabb kultuszközpontja volt, amelynek története a predinasztikus korig nyúlik vissza. Az új geofizikai kutatás adatai szerint a település életében egy mintegy másfél évezredes hiátus mutatható ki, amelyet valószínűleg a folyóágak és a vízszint megváltozása okozott. Az ezt követő újranépesedés során a lakosság a korábban lakatlan keleti területekre húzódott át.
Az újonnan feltárt építmény a Krisztus előtti 7–6. századra, az egyiptomi történelem 26. dinasztiájának (szaiszi kor) idejére datálható. Ez a korszak az asszír hódítást követő függetlenedés és az úgynevezett kulturális reneszánsz időszaka volt, amikor a Nílus-delta (különösen a közeli Szaisz városa) a birodalom politikai és gazdasági központjává vált.
Az épület kiterjedése és az alapozási munkálatok mérete bizonyítja, hogy a szaiszi uralkodók idején Butó teljes területét intenzíven használták és fejlett városrendezési koncepciók alapján építették újjá. A felfedezés rámutat, hogy a Nílus-delta településhálózata és építészete a korábban feltételezettnél jóval sűrűbb és szervezettebb volt az ókori egyiptomi állam utolsó nagy felvirágzásának évszázadaiban.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
