Tífuszos zsemlék, élveboncolások, kipattanó szemgolyók - a japánok háborús rémtettei
2016. március 31. 10:54 Paul McEvans
Levágott végtagok, kipattant szemgolyók
A kutatóközpontok működésük során kegyetlen emberkísérletek sorozatát hajtották végre. A kísérleti alanyok „természetesen” nem japánok voltak, hanem az „alsóbbrendű fajokhoz” tartozók: politikai foglyok, köztörvényes bűnözők, a japán gyarmatokról származó civilek. „Pácienseiket” az orvosok vírusokkal fertőzték meg, hogy a betegek reakciójának vizsgálatával segítsék elő a hatékony vegyi fegyverek kifejlesztését. A rabok szervezetébe védőoltásnak álcázva juttatták be a különféle halálos baktériumokat. A kórokozókkal fertőzött speciális bombákat szintén a megkötözött, teljesen védtelen foglyokon tesztelték, de még a különböző hagyományos fegyverek – gránátok, lángszórók stb. – hatásait is a rabokon próbálták ki.
Az embólia tanulmányozása érdekében levegőt fújtak a foglyok artériáiba, a nemi betegségek hatásának vizsgálata céljából pedig szifilisszel fertőzték meg a kísérleti alanyokat. A foglyokat olykor – a japán kardok élességének tesztelése érdekében – lefejezték, és előfordult, hogy levágták a végtagjaikat, amelyeket aztán megpróbáltak az ellentétes oldalról lenyisszantott kéz vagy láb helyére illeszteni. Máskor a rabokat nagy nyomású kamrákba tuszkolták, hogy tanulmányozhassák, mennyi idő alatt pattan ki a szemgolyójuk a helyéről.
Bevett gyakorlat volt, hogy érzéstelenítés nélkül, a torkuktól vagy a mellkasuktól egészen a gyomrukig vágták fel a korábban különböző kórokozókkal megfertőzött kísérleti alanyokat, hogy így mérjék fel a fertőzések különböző szervekre gyakorolt hatását. Az élve felboncolt szerencsétlen páciensek a roppant cinikus módon csak „különleges kezelésnek” hívott procedúra során kezdetben túlvilági hangon üvöltöttek, egy idő után azonban elhallgattak.
Paul McEvans teljes cikkét keresse a Múlt-kor tavaszi számában
Támogasd a 
szerkesztőségét!
