Tényleg I. Mieszko lengyel fejedelemnek szánták eredetileg a magyar koronát?

2016. április 15. 12:05 MTI

Hartvik püspök Szent István királyról szóló, 1200 körül keletkezett legendája összefüggést teremt a kereszténység 966-ban történt lengyelországi felvétele, valamint István 1000 körüli megkoronázása között. A legendaíró szerint a magyar koronát II. Szilveszter pápa eredetileg a keresztény hitre térő Mieszkónak szánta.

"Épp ez időben fogadta el Mieszko, a lengyelek fejedelme övéivel a keresztény hitet, s a római szék elöljárójához követeket küldve kérte, hogy apostoli áldással támogassák, és királyi diadémával koszorúzzák". Egy angyali látomás hatására a pápa azonban "elhatározta, hogy sokkal inkább választottját, Istvánt ékesíti szerencsésen e világi koronával", és eleget tesz a magyar fejedelem nevében hozzá érkező Asztrik érsek kérésének, miután ez kimutatta, hogy István "méltó ilyen tisztességre s méltóságra, mert Isten segítségével meghódított több nemzetet, s hatalma által sok hitetlent az Úrhoz térített" - hangzik a legenda.

A legenda hitelességét a történetírás - források hiányában - nem igazolta. Lengyelországot illetően viszont a mai történészek megegyeznek abban, hogy a kereszténység felvétele szorosan összefügg a lengyel államiság megszületésével, ezért a lengyel történelem legmeghatározóbb eseményeként fogható fel, mely hosszú távon, évszázadokon keresztül kihatott az akkor megalapozott állam sorsára.

A 960-as évek elejétől a polánok törzse élén álló, a Piast-dinasztiát alapító Mieszko valószínűleg 964-ban vagy 965-ben kezdeményezett szövetséget a polánok területével határos Csehország fejedelmével, a Premysl-házi I. Boleszlávval. A mindenekelőtt a német nemzetségekkel folyton hadilábon álló Mieszko a szövetségtől megerősítést remélhetett. A kapcsolatot dinasztikus házassággal szilárdította meg: 965-ben a cseh fejedelem lányával, Dobravával kelt egybe. A mai történészek általában hitelesnek ítélik a középkori krónikaírók azon bejegyzéseit, melyek szerint a keresztény hitű Dobrava személyes hatása nagymértékben hozzájárult Mieszko megkeresztelkedéséhez.

A kereszténység cseh közvetítéssel történt felvétele katonai és politikai támaszt jelentett az alakuló lengyel állam számára. Mieszko lényegében azt érte el, amit Magyarország esetében Szent István is: országát a latin kultúrájú Európához kapcsolta anélkül, hogy a Német-római Császárság hűbéresévé vált volna, vagy a Bizánci Birodalom hatalmi törekvéseinek kellett volna alárendelnie magát. A fejedelem, kihasználva a kereszténység integratív erejét - mely a szellemi élet fejlődésére és az ország intézményrendszerének kialakulására egyaránt hatott - képes volt stabilizálni az uralma alatt álló területet, melynek magja a mai Nyugat-Lengyelország területén épült erődítmények, Poznan és Gniezno környékén terült el, de nagyrészt magában foglalta a keletebbre fekvő mai Mazóviát, valamint a déli területeket, a mai Kis-Lengyelországot és Sziléziát is.

Mieszko elérte XIII. János pápánál, hogy poznani fejedelmi udvarában már 986-ban megalakult az első lengyel püspökség, melynek élére Róma a valószínűleg Dobrava kíséretéhez tartozó papot, Jordant állította. Andrzej Nowak lengyel történész a mai lengyel történettudomány alapművében, a Lengyelország történelme (Dzieje Polski) című nagy munkájában a kereszténység felvételénél a hit jelentőségét hangsúlyozza. Megállapítja, hogy Mieszko megkeresztelkedése nemcsak egy politikai irány, kultúra vagy identitás választása volt, hanem a következő nemzedékek sorsát meghatározó keresztény hité. Véleménye szerint a lengyel történelem - minthogy a kereszténység felvétele a lengyel államiság kezdetén történt - abban különbözik például más szláv népektől vagy a skandinávoktól, hogy a lengyeleknél nem alakult ki és rögzült a pogány identitás, "nem létezett egy kereszténység előtti Lengyelország".

A történészprofesszor szavait a vallásoságra vonatkozó szociológiai felmérések igazolják. A lengyelek a világ 20 legvallásosabb nemzete közé tartoznak, több mint 94 százalékuk vallja magát kereszténynek. A kereszténység lengyelországi felvételéről korabeli leírások nem maradtak fenn, a 11. században alapított krakkói káptalan kalendáriumában a korábbi egyházi évkönyvek alapján a 966-os évre vonatkozóan utólag egy rövid bejegyzést tettek: Mesco dux Polonie baptizatur (Mieszko, Lengyelország fejedelme megkeresztelkedett).

A 10. és 12. század között keletkezett legrégebbi krónikák, valamint a korabeli liturgikus gyakorlat alapján arra lehet következtetni, hogy Mieszko húsvét előestéjén keresztelkedett meg. Így az esemény valószínű dátuma a 966. év nagyszombatja, április 14. lehetett. Régészeti ásatások az utóbbi években a keresztelő lehetséges színhelyéül két 10. századi palotaegyüttest valószínűsítettek. Az egyiket Lengyelország első fővárosa, Gniezno közelében, a Lednica-tavon elterülő egyik szigeten tárták fel, a másikat pedig a mai nyugat-lengyelországi vajdasági központ, Poznan szívében, a Warta folyó által körülvett Tumski-szigeten.

Az idei emlékév központi lengyelországi ünnepségeit Poznanban rendezik. Pénteken tartják a városban a szejm és a szenátus összevont ünnepi ülését Andrzej Duda elnök és az európai parlamentek képviselőinek részvételével. Magyarországot Kövér László, az Országgyűlés elnöke képviseli. Állami és egyházi megemlékezéseket csütörtökön Lengyelország első fővárosában, Gnieznóban is rendeznek.