Múlt-kor.hu

Tengeralattjáró, holdutazás és tűpontos disztópia – Verne lenyűgöző víziói

Tengeralattjáró, holdutazás és tűpontos disztópia – Verne lenyűgöző víziói

2021. november 20. 12:53 Lados Tamás

A tengerek világa

Verne talán leghíresebb műve, a Nemo kapitány főhősei egy elektromos tengeralattjárón merülnek az óceán fenekére. A világtengereket bejárva izgalmasabbnál izgalmasabb kalandokban van részük, miközben az olvasó szeme elé tárul a mély tengerek világa.

A tengeralattjáró gondolata a regény 1870-es megjelenése idején már korántsem számított forradalmi ötletnek. Az emberiség ekkor már évszázadok óta kísérletezett víz alatt közlekedő járművek építésével, és alig néhány évvel korábban sor került a tengeralattjárók első sikeres katonai célú bevetésére is. 1864-ben, az amerikai polgárháború során ugyanis a déliek H. L. Hunley nevű tengeralattjárója elsüllyesztette az északiak hatalmas gőzösét, az USS Housatonicot.

A Verne által ismert tengeralattjárókat azonban ekkor még nem elektromos árammal, hanem kézzel forgatott hajócsavarral vagy sűrített levegővel hajtották. Nemo kapitány Nautilusa viszont már teljes mértékben elektromos árammal működik, amelyet a búvárhajó akkumulátorai szolgáltatnak, az energiát a tengervízből kivont nátriumból állítva elő. A hajó így folyamatosan, töltés nélkül képes a víz alatt közlekedni, és csak akkor bukik fel a felszínre, ha a kapitány friss levegővel szeretné feltölteni a fedélzetet.

Ha nem is teljesen a Verne által leírt módszer mentén, de a tengeralattjárók fejlődése valóban a villamos energia irányában indult meg a XIX. század végétől. A két világháborúban alkalmazott tengeralattjárók többségét a felszínen haladva dízelmotorok, míg alámerülve akkumulátorokról táplált elektromos motorok hajtották, a XX. század közepén pedig megjelentek a nukleáris meghajtású tengeralattjárók, amelyek minden korábbinál hosszabb utakat voltak képesek megtenni a víz alatt.

A regény azonban nem csak a tengeralattjárók kapcsán vetítette előre a jövőt. A Nautilus legénysége a napjainkban használt búvárruhákhoz hasonlót használ mélytengeri kalandjai során, és találkozhatunk a mai tézereknek megfeleltethető elektrosokkoló fegyverekkel is. Művében Verne rámutat az óceánokban rejlő lehetőségekre is, hiszen Nemo kapitány emberei az elektromosság mellett minden egyéb szükségletüket a tengerben fellelhető – akkor még végtelennek hitt – nyersanyagokból pótolják.

Holdutazás a XIX. században

Verne két könyvében is foglalkozott az űrhajózás kérdésével. Az Utazás a Holdba (1865), majd az Utazás a Hold körül (1870) című regények három főszereplője elhatározza, hogy elrepülnek a Földhöz legközelebb eső égitestre. Bár a két történet mintegy teljes évszázaddal korábban íródott, minthogy az amerikai Apollo-program űrhajósai meghódították volna a Holdat az 1960-as évek végén, Verne meglepően pontosan ábrázolta a későbbi asztronauták útját.

A regény hősei egy hatalmas ágyút építve győzik le a Föld gravitációs vonzását, és egy abból kilőtt „lövedékben” ülve indulnak nem mindennapi kalandjukra. Az előkészületek során pedig nagy hangsúlyt fektetnek a kilövésre alkalmas helyszín felkutatására. Hosszan vitatkoznak, hogy a két szóba jöhető lehetőség közül, Texasban vagy Floridában építsék fel a hatalmas ágyút. Választásuk végül Floridára esik – ahol aztán az 1960-as években valóban felépült az Egyesült Államok mindmáig legfontosabb kilövőállomása, a Kennedy Űrközpont.

Verne három űrutazója sikeresen kijut a világűrbe, pályára állnak a Hold körül, és bár leszállniuk nem sikerül, megkerülik azt, és visszatérnek a Földre. Hasonlóan a kilövéshez, Verne a leszállás modellezésében sem tévedett nagyot. A visszatérő „lövedék” és utasai a Csendes-óceánban landolnak, épp úgy, ahogy majd az Apollo-11 űrhajósai is visszatérnek a Földre 1969-ben.

Érdekesség, hogy a könyvben Verne felveti annak lehetőségét is, hogy a jövőben valamikor a fény segítségével hajtsák meg az űrhajókat. Ma már tudjuk, hogy ilyesfajta „napvitorlások” valóban alkalmasak lehetnek az űrutazásra, és bár a technológia fejlesztése még jócskán kísérleti stádiumban jár, 2010-ben a Japán Űrügynökség sikeresen útjára indította a világ első, kizárólag a napfény sugárnyomása által hajtott űrhajót, az IKAROS-t.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Tengeralattjáró, holdutazás és tűpontos disztópia – Verne lenyűgöző víziói

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2021. tél: Mesélő naplók

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra