„Tele hassal ne fussál!” – fitnesztanácsok egy középkori orvos leveléből
2017. augusztus 11. 17:39
A sport és az egészséges életmód már a történelem kezdete óta foglalkoztatja az emberiséget. Különösen igaz volt ez akkor, ha épp egy szülő aggódott a gyermekeiért. Egy középkori orvos levele bepillantást enged abba, hogy mit is gondolhatott a középkor embere az ideális testmozgásról.
Egy 15. századból fennmaradt orvosi kézirat oldalai közé belehajtva bukkantak rá kutatók egy, a mai Spanyolország területén élt orvos levelére. A levél címzettjei a középkori doktor fiai voltak, akik éppen a franciaországi Toulouse egyetemén tanultak az üzenet megfogalmazása idején. Az aggódó édesapa a távolból is igyekezett lehetőségeihez mérten gondoskodni gyermekeiről, ezért számos jó tanáccsal látta el őket arról, hogyan tudnak az egyetemi élet kihívásai mellett is fittek maradni.
Nagy figyelmet fordított például arra, hogy a különféle időjárási viszonyoknak megfelelő „edzéstervet” állítson össze fiai számára:
„Ha nem tudtok kimenni a szabadba, mert az időjárás ezt nem engedi és szakad az eső, akkor másszátok meg a lépcsőket gyorsan, három-négy alkalommal egymás után. A szobátokban pedig tartsatok egy nagy, nehéz rudat – például egy kardot – és forgassátok előbb az egyik, majd a másik kezetekkel, mintha csak egy csatában lennétek, egészen addig már szinte teljesen kifulladtok. Hasonló gyakorlat az ugrálás is.”
Ha jó idő volt, akkor is számos szempont, így például a hőmérséklet és az étkezés is befolyásolhatta az ideális testmozgás milyenségét:
„Ha tudtok, akkor naponta sétáljatok egyet valahova reggelente és este is. Ha pedig hideg van, akkor fussatok, vagy legalább sétáljatok gyorsan, de csak ha éppen üres a gyomrotok… Ugyanakkor, ha teli a hasatok, akkor nem ajánlatos futni, ilyenkor inkább csak bandukolni érdemes, annak érdekében, hogy az étel lenyugodhasson a gyomorban.”
A levél érdekes információkkal szolgál arra vonatkozóan is, hogyan képzelte el a középkori orvos a gyógyulás folyamatát. A részletezett gyakorlatok célja minden esetben az, hogy helyreállítsa vagy megőrizze a test természetes hőmérsékletét, kipumpálja a „rossz levegőt” és egyensúlyba hozza a testnedveket. Így például a téli futást azért tartotta fontosnak, mert az újjáéleszti a test „természetes melegét”. A kifulladásig tartó gyakorlás a karddal pedig azért ajánlatos, mert így a testből szó szerint elfogynak a „mérges gőzök”.
Az ibériai orvos fontosnak tartotta hangsúlyozni azt is, hogy mindezen gyakorlatokat érdemes „ésszel” végezni, sőt mintha már a túledzettség veszélyeivel is tisztában lett volna:
„Mindezeket nem sportolásra, hanem edzésre találták ki. Nem ajánlatos, hogy az ember rendszeresen túlzott erőfeszítésnek tegye ki magát.”
Támogasd a 
szerkesztőségét!
