Talált csecsemő, őrnagyukat megtréfáló bakák – hét különös történet az I. világháborús lövészárkokból
2018. március 1. 13:36
Az ellenséget leszidó százados
„A most folyó harcok tudvalevőleg várharcszerű jelleget nyertek. Az ellenfelek a lövészárkokban gyakran farkasszemet néznek egymással és mereven feküsznek ott, amíg rohamra kerül a sor. Az oroszok nemcsak egymás mögé, hanem valósággal egymás fölé ássák a lövészárkokat, úgy hogy amikor a mi csapataink elfoglalnak egy ilyen lövészárkot, olyan zavar keletkezik az ellenség soraiban, hogy a saját lövészárkaikban sem ismerik ki magukat. Egész csomó komikus jelenet következik ebből. Egy szemtanú nyomán leírunk néhány ilyen jelenetet.
M. százados, egy vadászzászlóalj parancsnoka, egy lövészárok mögött áll a sötétben és észreveszi, hogy a közvetlen közelében lévő másik lövészárokban tűz lobog. Bosszúsan szólt a káplárjához:
— A huncutok már megint tüzet raktak, pedig hogy megtiltottam ezt. Gyerünk oda, csináljunk rendet.
Már indulunk is, pár lépést mennek, aztán a százados a lövészárok szélére áll és harsányan kiáltja:
— Átkozott népség, már megint tüzet raktatok. Hát mindenáron orosz gránátot akartok a koponyáitokba?
Ebben a pillanatban a lövészárok mélyéből néhány marcona alak ugrik ki, fegyvereiket fenyegetően villogtatják a százados felé és azt ordítják:
— Russn! Russn!
Kiderült, hogy a százados orosz lövészárokba tévedt, itt akart ő rendet teremteni. Gyorsan megfordult és noha kitűnő tornász, turista és ródlizó, a saját bevallása szerint még sohasem futott olyan gyorsan, mint akkor. És utána rohant hűségesen a káplár. Baj nélkül érték el a saját lövészárkukat.”
(Pesti Napló, 1915. február 3.)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
