Szülei szándékai ellenére eredetileg szobrásznak készült Donald Sutherland
2024. július 17. 09:05 Múlt-kor
„Annyira remek voltál, hogy szeretnénk megmagyarázni miért nem téged választottunk a szerepre. Mi igazából egy hétköznapi, átlagos figurát kerestünk, aki akár a szomszédunk is lehetne, és úgy gondoljuk, hogy te nagyon nem úgy festesz, mintha valaha is bárkinek a szomszédja lettél volna.” Az 1935. július 17-én született Donald Sutherland így emlékezett egy magazinnak adott interjúban az első filmes szerepválogatására. Az „átlag feletti” Sutherlandnek még pár évet várnia kellett, mire a siker kapui megnyíltak előtte.
Donald McNichol Sutherland 1935. július 17-én született a kanadai Új-Brunswick tartományban fekvő Saint Johnban. A középosztálybeli miliőben felcseperedő Sutherland gyermekéveiben gyakran betegeskedett. A legelső szó, amelyet kiejtett a száján, a „nyak” volt, köszönhetően a járványos gyermekbénulásnak, amely testének ezen részén állandó fájdalmakat okozott neki.
A betegség következménye miatt Sutherland egyik lába rövidebb lett. A poliomyelitis mellett a gyermeket hepatitis és reumás láz is kínozta. Az ifjú Donald szobrász szeretett volna lenni, de szülei a biztos megélhetés felé terelték az álmodozó fiatalembert, aki azonban nem adta fel művészi álmait, így a Torontói Egyetemen nemcsak mérnöki, hanem dráma szakon is tanult.
Egyetemi tanulmányai befejeztével a színészetet választotta és Angliába költözött, hogy a Londoni Akadémián tanuljon. A londoni színházakban pallérozódó Sutherland az 1960-as évek közepén Hollywoodba költözött.
A cseppet sem átlagos fizimiskájú színész 1967-ben megkapta a fura, kissé őrült, katonai fegyencből kommandóssá lett Vernon Pinkley szerepét a Robert Aldrich rendezte, 1967-ben bemutatott amerikai háborús filmben, A piszkos tizenkettőben, amelyben Sutherland a kor ikonikus hollywoodi színészeivel, Charles Bronsonnal, Lee Marvinnal és Telly Savalasszal játszott együtt. A mozi hatalmas kasszasiker lett, Sutherland filmes karrierje pedig röppályára állt.
1970-ben két újabb háborús film következett. A Kelly hőseiben Sutherland Clint Eastwood és Telly Savalas oldalán, a hippi tulajdonságokkal felvértezett Csodabogár nevezetű tankparancsnok szerepében aprította a németeket. Ugyanebben az évben minden idők egyik legsikeresebb háborús vígjátékában, a Robert Altman rendezte MASH-ben Benjamin Franklin Pierce katonaorvos megformálásának köszönhetően elindult a világhírnév felé.
Az 1970-es években a neves olasz filmrendezővel, Federico Fellinivel dolgozott a Giacomo Casanova emlékiratainak alapján készült Fellini–Casanova című alkotásban. Az 1976-ban bemutatott filmben Sutherland magát a főhőst, Casanovát alakította.
Az 1980-as évek rögtön egy sikerfilmmel, Robert Redford első rendezésével, az Átlagemberekkel indult. A négy Oscar-díjat nyert produkcióban Sutherland főszerepet játszott. Filmes pályája ezután is felfelé ívelt, és olyan művek fémjelzik, mint a Tű a szénakazalban, a JFK – A nyitott dosszié, a Büszkeség és balítélet, Az olasz meló, avagy a 2013-as amerikai sci-fi kalandfilm, Az éhezők viadala.
Hollywood legismertebb színészei közt tartják számon, 2017. november 11-én pályafutásának elismeréséül Oscar-életműdíjat vehetett át az Amerikai Filmakadémiától. Emellett hétszer jelölték Golden Globe-díjra, amelyből kettőt be is gyűjtött. Először az 1994-ben készült, amerikai-magyar filmdrámában, az X polgártársban, másodjára a 2002-ben készült Háború a háborúról című filmben nyújtott alakításaiért vehette át.
Sutherlandnek három házasságából öt gyermeke született. Egyik fia, Kiefer Sutherland szintén sikeres Golden Globe- és Emmy-díjas színész, akit sokan a 24 című televíziós sorozat főszereplőjeként ismernek. A világszerte kedvelt színész 2024. június 20-án hunyt el az Egyesült Államokban, Miamiban.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
