„Szomorú városnézés volt ez…” – Így élte meg a magyar társadalom ’56-ot
2022. október 23. 08:05 Horváth Sándor
„Néztük a romos várost”
A Mária Valéria telepen lakó Kabelács Pál október 23-án délután otthon volt: „Késő délután jöttek a haverjaim, és hozták a hírt, hogy bent a városban lövöldöznek. Hagyjatok már, ne hülyéskedjetek! De bizony, lőnek. Na, később már hallottam, hogy a mentőautók szirénáznak, de nem gondoltam semmire. A szürkületben úgy tűnt, mintha villámlana a városban. Aztán mondták a haverok, hogy menjünk be. Dehogy megyek, nem akarom agyonlövetni magam. Aztán csak elindultunk.”
A haverok hívó szaván kívül a rendkívüli látványosság ígérete is a belvárosba indulásra ösztönözhette a fiatalembert, aki később a Tompa utcai fegyveres csoport meghatározó tagja lett. A felvonulásnál sokkal vonzóbb látványosságnak tűnt a Sztálin-szobor ledöntése, ahol már sokkal többen ott voltak azok közül, akik később fegyvert ragadtak.
„Az Örökimádó templom tornya ledűlt” (Fortepan / Nagy Gyula)
Az 1956-hoz kapcsolódó elbeszélésekben számos helyen tetten érhető, hogy az elbeszélők film- vagy színházszerű jelenetekhez hasonlóan, a látványosságok számbavételével avatják eseménnyé a történetet. A látványosságok (a Kossuth téri tömeg, a Sztálin-szobor ledöntése, a Rádiónál kitört fegyveres harc) átformálták a visszaemlékezők városi terekhez fűződő viszonyát. A forradalmi látványosságok városnézését ábrázolja Nádasdy Lászlóné visszaemlékezése: „Az alatt az idő alatt jártuk a várost. (…) a Duna-parton sétáltunk, néztük a romos várost, a belvárosban nézelődtünk. A Zserbóban, kint a teraszon ültünk és nagyon finom csokoládétortát ettünk. Szomorú városnézés volt ez…”
A városban kószáló („flaneur”), a forradalmat és a látványosságokat keresőket a megörökítés vágya is hajtotta, legyen szó felnőttről vagy naplót író gyerekekről. Veress Pál festő-grafikus erre így emlékezett vissza: „A megörökítés vágya természetesen nem hagyott nyugton, s készítettem egy sorozat elég nagyméretű linómetszetet a forradalomról.” Az 1956-os gyermeknaplók és az akkori gyerekek visszaemlékezései között szinte elsődleges fontosságúak a látványosságok felkeresésének az ecsetelése.
Kabelács Pál a Tompa utcai fegyveres csoport meghatározó tagja lett (Fortepan / Gödér Hajnal)
A forradalom alatti és utáni város vásári látványosságként, élmények tárházaként tárul fel a kószáló gyermekek naplóiban. Külön áhítatos túrákat tesznek a harcok során keletkezett romok megtekintésére, a forradalom nyomainak felkeresésére, spontán vagy tervszerű módon:
„Láttuk, hogy a Nap utca sarkán a ház ledűlt. A Corvin köz is így néz ki. [rajz] A Körút 81. sz. ház a földig leomlott. [rajz] A Kilián laktanyával szemben lévő ház fele összedűlt. [rajz] A laktanya a sok ostromtól így néz ki. [rajz] Az Örökimádó templom tornya ledűlt. [rajz] (…) A Práter utca sarkán jól megnéztem a körút és az Üllői út kereszteződésénél lévő házat, hogy le tudjam rajzolni” – írta egy akkor iskolás fiú, Csics Gyula. Egykori naplója – „Magyar forradalom 1956” címmel éppen tíz éve jelent meg. Amit nem volt ideje lerajzolni, annak helyet hagyott ki a naplóban. Folyamatosan dokumentált mindent, amit látott, sajátos városképet rajzolva a látványosságokról.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
