Székvita, egy halálosan hosszú beszéd és a vasárnap kérdése: az amerikai elnöki beiktatások hagyományai
2021. január 20. 14:39 Múlt-kor
Elnöki újítások
George Washington elsőre New Yorkban, másodszorra pedig Philadelphiában tette le esküjét, és utóda, John Adams beiktatására szintén az ideiglenes fővárosként szolgáló pennsylvaniai városban került sor. 1801-ben a harmadik elnök, Thomas Jefferson volt az első, aki az újonnan kijelölt hatalmi központban, Washington D.C.-ben tette le a hivatali esküt.
Az első elnöki beiktatás, amelyről fénykép is készült, James Buchanané volt 1857-ben, míg William McKinley 1897-es eskütételi ceremóniája volt az első, amelyről mozgóképet is rögzítettek. A rádióban először Calvin Coolidge 1925-ös eskütételét hallgathatta élőben a közönség, és Harry Truman második, 1949-es beiktatását közvetítette elsőként élőben az egyre nagyobb teret hódító televízió, máig tartó hagyományt teremtve. Az élő közvetítések lényegesen szélesebb közönség számára tették lehetővé a szertartás átélését, és a békés hatalomátadás tényének ünneplését.
George Washington első beiktatása óta élő hagyomány, hogy az új elnök beszédet is mond az eskü letétele mellett. Washington és utódai 1897-ig az eskü letétele előtt mondták el beszédüket, azonban William McKinley megváltoztatta a sorrendet, mivel beszédében az eskü szövegét kívánta visszhangozni. A sorrend azóta is tartja magát, a megválasztott politikus immár felesküdött elnökként tartja beszédét.
A legrövidebb beiktatási beszédet éppen George Washington mondta el 1793-ban, ez mindössze 135 szóból állt. A leghosszabb beszéd egyértelműen William Henry Harrison 1841. március 4-én felolvasott kétórás, 8445 szavas szónoklata volt, amely valószínűleg az életébe is került.
A megválasztott elnök bizonyítani akarta, hogy 68 évesen is a hírnevét meghozó, indiánok elleni háborúk ereje teljében lévő hőse, így a hideg, esős napon nem vett fel sem nagykabátot, sem kalapot, és a neki felajánlott zárt hintót mellőzve lovon tette meg az utat a Capitoliumhoz, ahol aztán két órán át beszélt, a nap végére pedig lebetegedett. Mindössze 31 napnyi elnökség után, 1841. április 4-én tüdőgyulladásban elhunyt.