Székvita, egy halálosan hosszú beszéd és a vasárnap kérdése: az amerikai elnöki beiktatások hagyományai
2021. január 20. 14:39 Múlt-kor
Január és székvita
A 20. századra a közlekedés és a kommunikáció fejlődése, az országot behálózó vasút- és távíró-, majd telefonhálózat kiépülésével lényegesen gyorsabbá vált az országon belüli utazás is, és nem volt már szükség a négy hónapos „béna kacsa” periódusra – amikor a leköszönő elnök az idő által egyre jobban szorítva folytatja hivatali teendői végzését utóda beiktatásáig.
Habár a „béna kacsa” periódus 1861-ben is megnehezítette a központi választ a déli államok szecessziójára (ezáltal voltaképpen elősegítve a polgárháború kirobbanását), a változást végül csak a nagy gazdasági világválság idején zajló 1933-as hatalomátadás hozta el.
Miután 1932 novemberében Franklin D. Rooseveltet választották meg az ország következő elnökévé, a hivatalban lévő Herbert Hoover alig kommunikált utódjával, így a lakosság hiába várta a gazdasági helyzeten javító intézkedések bejelentését – Hoover már nem kezdett semmi újba, Rooseveltnek pedig még nem állt módjában cselekedni. A kongresszusban erre a helyzetre válaszul terjesztették elő a 20. alkotmánykiegészítést, amely a két ház közötti vitát követően határozta meg január 20-át dátumként. A szenátus január 15-ét, míg a képviselőház január 24-ét jelölte volna ki legszívesebben, a kettő kompromisszumából született a végleges dátum.
A helyszín magyarázata jóval egyszerűbb: a választók akarata által hatalommal felruházott elnök jelképesen ugyanezen akarat állandó megtestesítői, a kongresszus tagjainak jelenlétében teszi le esküjét a törvényhozás székhelyén, a Capitoliumban, ahonnan e hatalom birtokában átvonul az elnöki rezidenciába, a Fehér Házba.
Annak, hogy a Capitolium lépcsőjén, a szabadban kerül sor a szertartásra, már kevésbé magasztos okai vannak: az addig bent, a képviselőház vagy a szenátus termében tartott ceremónia kapcsán James Monroe 1817-es beiktatásán vita robbant ki a két kamara tagjai közt, hogy mely székeket használhatják, amin a megválasztott elnök annyira felháborodott, hogy elrendelte az esemény épületen kívüli levezénylését. Néhány, az időjárás és egyéb rendkívüli események (például a második világháború) által okozott kivételtől eltekintve 1829 óta az elnöki beiktatásra rendszerint a szabadban kerül sor.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
