Százezrek életébe került a Szovjetunió Vietnamja
2016. február 15. 12:19
Afgán részről 800 ezer-1,5 millió civil, több tízezer katona és ellenálló harcos halála, 1,5 millió rokkant, 5-6 millió menekült, romokban heverő ország és egy elhúzódó polgárháború. Szovjet részről közel 15 ezer halott katona, több mint 50 ezer sebesült, feleslegesen kidobott milliárdok, és nemzetközi presztízsveszteség: a Szovjetunió afganisztáni háborújának mérlege.
Bár a szovjet hadsereg 1979. december 22-én azzal a szándékkal támadta meg a közép-ázsiai országot, hogy villámgyorsan leverik a fanatikus iszlám harcosok, a mudzsahedek lázadását, az utolsó szovjet katona csak 1989. február 15-én hagyta el Afganisztánt.
Afganisztánban 1978 áprilisában Nur Muhammad Tarakival az élen szovjetbarát vezetés került hatalomra. Az országban mudzsahedek vezetésével hamarosan kormányellenes felkelés bontakozott ki, 1979-ben pedig Iránban és Pakisztánban is iszlám fordulat következett be. Fennállt a veszélye, hogy az iszlám forradalmak a Szovjetunió déli, muszlim többségű tagköztársaságaira is átterjednek, ráadásul szeptemberben Afganisztán vezetését a szovjet szempontból kevésbé megbízhatónak tartott Hafizullah Amin vette át. A Szovjetunió végül a beavatkozás mellett döntött.
Az Amin helyére ültetett Babrak Karmal bábkormánya azonban nem tudta megszilárdítani hatalmát az amerikaiak és pakisztániak jóvoltából modern fegyverekkel felszerelt mudzsadehek ellen. A Szovjetunió egy vietnamihoz hasonló véres háborúba bonyolódott. Hamarosan az új szovjet főtitkár, Mihail Gorbacsov is belátta, hogy felesleges tovább folytatni a harcot. 1986 novemberében határozat született a szovjet kontingens kivonásáról, amely végül 1988 májusában kezdődött meg.
Bár a háborúban egyik fél sem aratott döntő győzelmet, a Szovjetunió egyértelműen vesztesen került ki az elhúzódó fegyveres konfliktusból, mivel nem sikerült stabilizálniuk az afganisztáni helyzetet, sőt – az amerikaiakkal egyetemben –, tovább mélyítették a válságot, amelynek következményeit az ország még ma is nyögi.